Az 5768-as év is eltelt...

Részemről méghozzá úgy, hogy idén nem jutottam ki Izraelbe. A csapást kiheverjük valahogy, és a most következő évben a mulasztást pótoljuk. Ez volt a rossz oldal... a jó - többek közt - a fogadtatás, amire ez a blog lelt.



Minden kedves olvasónak, kommentelőknek édes új évet, jó beírást, meg amit ilyenkor szokás.
Jövőre Tel-Avivban! :) Sáná tová umetuká!

Paul elvarázsolta tegnap a Szentföldet

Sálom, sáná tová, áhlán - köszöntötte közönségét Izrael mindkét hivatalos nyelvén a rockzene veteránja, és kívánt boldog új évet a zsidóságnak. Sajnos sokan nem lehettünk ott... de íme néhány kép, kárpótlásul.

Ötvenezer ember jött el

Paul kérése a huszonnyolc éve halott muzsikus-kolléga-barát, John Lennon dalába csomagolva: Give peace a chance. De sokat mond a You Say Good Bye And I Say Hello is...

Extázisban a közönség. Azoknak az unokái, akik a hatvanas évek első felében sokkot kaptak a Beatles-koncerteken, most úgy érzik, történelmet csináltak. McCartney szerint generációkon átívelő az élmény, ami nagyon boldoggá teszi őt is, a közönséget is.

Bocsika, ez a közönség teheráni. A béke vallásának hívei. Épp Jeruzsálem-napot tartanak. Hát nem cukik?

Akcióban a zongoránál

A Szentföld visszavár, Sir Paul!

Holnap, csütörtökön lép fel Paul McCartney Tel-Avivban

Kedd este szállt le minden idők legnagyobb élő rockmuzsikusa, Sir Paul McCartney magángépe. Az egykori Beatles basszusgitárosa és kísérete a tel-avivi Dán Hotelben szállt meg, ahol idejében előkészületeket tettek a rajongók rohamának, valamint az esetleges terrortámadásnak az elhárítására. Az izraeli sajtó nagy hányada tekintélyes terjedelemben foglalkozik az eseménnyel. Összeállításom a Jerusalem Post és a Háárec írásai alapján készült.

Jákov Szudri, a Dán igazgatója beszámolt arról is, hogy különleges biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, hiszen McCartneynak nem annyira az őt lassan fél évszázada sikoltozva üldöző tinédzserlányoktól kell tartania, hanem az iszlamistáktól is, akik különféle fenyegetéseket intéztek a címére, ha le nem mondja az Izrael Állam fennállásának 60. évfordulója alkalmából a Járkon Parkba tervezett koncertjét (amit persze nem tett). Ennek érdekében McCartney saját biztonsági csapatát egy izraeli magán biztonsági cég tapasztalt emberei is segítik.

A sztár természetesen a Dán (fent) ötödik emeleti Királyi Lakosztályában szállt meg, ahol korábban megfordult Michael Jackson, Madonna, Roger Waters, Phil Collins, Sharon Stone, Richard Gere és Bill Clinton is. A lakosztályban hangversenyzongorát helyeztek el arra az esetre, ha játszani támadna kedve. A százfős kíséret huszonegy tagja lakosztályt foglalt el a Dánban, a többi hetvenet más tel-avivi luxushotelekben helyezték el. A huszonegy lakosztály éjszakánkénti ára a Dán árlistája szerint 380 ezer sekelbe kerül. Ebben nincs benne a Királyi Lakosztály, sem annak a felára, hogy McCartneynak a nap huszonnégy órájában külön inas áll a rendelkezésére. Séfje, akit szintén magával hozott, a szálloda főszakácsával, Ovád Alfiával közösen készíti el McCartney kedvenc ételkölteményeit. Szudri szerint Sir Paul igényei semmiben nem különböztek a vele egy súlycsoportban lévő rock- és filmsztárokétól.

A McCartney-koncertet szervező produkciós irodából származó információink szerint eddig negyvenezer jegy kelt el, de sokan rendszerint az utolsó pillanatban veszik azt meg. Az árak a VIP-szekcióban a legborsosabbak. Itt ezerkétszáz zsöllye van, a jegyek pedig kerek ötezer sekelbe fájnak, de állítólag egy-kettőt még lehet belőlük kapni. A középárú jegyekért ezerötszázat kell leszurkolni, és még a legolcsóbb tikettért is ötszáz izmos, jól fejlett sakált, azaz huszonötezer forintot kell beszolgáltatni. Ezeknek is elkelt a kilencven százaléka.

Egy izraeli elemzés nem kevesebbet állít, mint hogy Paul McCartney még Mahmúd Ahmedinedzsád világának megrengetésére is képes. Noha valószínűtlen, hogy ebben az életében koncertezzen Teheránban vagy Iszfahánban, Kumról nem is beszélve, ő és a Beatles egyértelműen maradandó élmény rengeteg ma élő iráni számára – már azokéra, akik elég idősek ahhoz, hogy emlékezzenek a forradalom előtti időkre, amikor a Fab Four és vele a rockzene en bloc még nem volt Iránban betiltva.

***

„Először 1964 magasságában hallottam a Beatlest, amikor hatodikos voltam Teheránban”, írta 1996-ban az amerikai száműzetésben élő iráni ellenzéki, Mehrdad Mehdizadeh. „Emlékszem arra a felhajtásra a Beatles, vagy ahogyan mi hívtuk, Beatelha körül. Aztán gimnáziumba mentem, és az egész Beatles-láz még hevesebb lett. Ezekben az években végig róluk beszéltünk, és egymás közt csereberéltük a kis- és a nagylemezeiket. Teheránban egy-kettőre megalakultak a Beatlest imitáló együttesek.”

„Valamikor abban a fantasztikus korszakban, talán 1966-ban, maga Paul McCartney is megjelent rövid időre, élőben az iráni tévében. A gépe alighanem megállt Teheránban, ő meg beleegyezett, hogy beugorjon a stúdióba egy villáminterjú erejéig.”

Ilyesmi ma elképzelhetetlen lenne Iránban, ahol 1979 óta nem léphetett fel nyugati popsztár. S mégis: kísértet járja be az ajatollahok és mullák által szellemileg romokba döntött, jobb sorsa érdemes országot – a rock kísértete. Júniusban a Time magazin Rock Me Ahmedinejad című írása foglalkozott a teheráni underground rockkultúrával, amely – dacára a durva cenzúrának – létezik. A Time szerint a rádióban játsszák az államilag elismert és engedélyezett popmuzsikát, ami viszont a független rockereket, sőt: rappereket illeti, eddig egyikük sem kapott engedélyt koncertre vagy lemezkiadásra.

Ahmedinedzsádnak és a maffiájának - ők azt szeretnék, ha a londoni Abbey Road is úgy festene, mint az itt látható teheráni Hadzs út - jó oka van arra, hogy vasmarokkal kézben tartsa a bitorolt országot. Rettegnek a rock and roll alapvetően rebellis szellemétől. Ez a zene mindig is a felszabadulás üzenetét hordozta, épp ezért fenyegetést jelentett és jelent valamennyi elnyomó rendszer számára, legyen az náci, bolseviki vagy épp iszlamista. Paul McCartney talán végig sem gondolta, de azzal, hogy beállított a sötéten fortyogó, bűzlő iszlám mocsár közepén elterülő kivilágított üde zsidó szigetecskére, az elnyomás sivatagjában a szabadság oázisába, ráadásul nagyjából akkor, amikor a földgolyó másik fertályán az iráni iszlamonáci diktátor épp fennen mocskolt az ENSZ színe előtt két demokráciát – Amerikát és Izraelt –, rendkívüli módon felhergelte az iszlamistákat, akik pusztán már a tel-avivi fellépés miatt halálos fenyegetésekben részesítették. McCartney hiába nyilatkozta le még a múlt héten a Jerusalem Postnak, hogy bizonyára mindenki megérti, mennyire apolitikus ő, az üzenete pedig globális és békés: nem mindenki értette meg. Van a világnak egy része, amely elkeseredetten gyűlöl mindent és mindenkit, aki sikeres. Ők nem érthetik meg. A Beatles a hidegháború egyik mélypontján hozta ki az All You Need Is Love című nótát, ami generációs himnusz lett; ezt az üzit talán még a Szovjet karácsonyfaként csilingelő, idióta tányérsapkát és kilométeres takonyárkot viselő hájfejű generálisai is vették. Talán részben, de vették. A saját életüket mégiscsak szerették. Az iszlám nem veheti. Az iszlám üzenete: Mi úgy szeretjük a halált, mint ti az életet.

Miután ez nyugati – jobban mondva: emberi – ésszel felfoghatatlan, nyilván sok időbe telik még, míg a Nyugat felhagy a széplélek-hozzáállással, és felfogja, mi fenyegeti valójában. Ugyanaz, ami az All You Need Is Love szerzője, Paul McCartney címére halálos fenyegetéseket hörgött. Az antihumán halálideológia, amely a béke vallásaként hirdeti magát, és rikácsolva szorítja a torkodhoz a kést, hogy érts ezzel egyet, vagy különben megdöglesz.

**­*

Az összeesküvés-elméletek az élénk fantáziájú izraeliek körében is nagy népszerűségnek örvendenek, így egyáltalán nem csoda, hogy a Paul McCartney-láz közepette a zsidó államban felmelegítették a hatvanas évek egyik legbizarrabb városi legendáját. Vagyis azt, hogy nem is Paul McCartney szállt meg a Dánban, hiszen Paul McCartney évtizedek óta halott, hanem egy hasonmása.

Történt pedig még az áldott emlékezetű hatvanas években, hogy a Beatles bejelentette: többé nem koncertez, mert idegileg kimerítette őket a rajongók elviselhetetlen nyomása. Az ekkor megjelent lemezüket analizálva „jött rá” egy hangmérnök arra, hogy a korongon hallható énekhangok közül egy-egy John Lennoné, George Harrisoné és Ringo Starré, a negyedik hang viszont nem Paulé, hanem három különböző énekhangból keverték össze, hogy rendkívül hasonlítson. Amire azért volt szükség, mert Paul meghalt, a Beatles maradék három tagja azonban ezt titokban tartja. Akik akkoriban kézbe vették az Abbey Road című nagylemez borítóját (fent), azon a nevezett utcát látták, rajta a gyalogátkelőhellyel, az átkelőn a Beatlesszel. Mindenki cipőben van, kivéve a mezítlábas McCartneyt. Ebből arra következtettek, hogy a basszusgitáros már nincs az élők sorában, autóbaleset áldozata lett ­– az együttes korábban sokat kacérkodott az indiai zenével és filozófiával, márpedig India egy részében hagyomány a mezítlábas gyász – meg abból, hogy a közismerten balkezes gitáros a képen a jobb kezében tartja a cigarettát. Ennél is erősebb bizonyíték volt az Abbey Road baloldalán parkoló fehér bogárhátú Volkswagen, amelynek rendszáma – LMW 28IF – arra látszott utalni, hogy felesége, Linda McCartney Widow, azaz elözvegyült, maga McCartney huszonnyolc éves lenne, ha – if – élne. Ráadásul: John tiszta fehérben volt – mint lelkipásztor –, Ringo frakkban – mint a temetkezési vállalkozó –, s ezek után a farmeres George meg ki más lehetett volna, mint a sírásó.

Ennyi nyom hatására mindenki vallatni kezdte az összes lemezborítót, és további bizonyságokat fedezett fel. A Bors őrmesteren például azt a fotót, ahol három Beatle előre, Paul viszont hátranéz, és a feje mellett a Without You (Nélküled) szavak láthatók, amelyek a Within You Without You (Benned, nélküled) dal címéből vétettek. Az együttes ezek után – a saját jól felfogott anyagi érdekében – maga is beszállhatott a legenda terjesztésébe a maga morbid humorával, hiszen az 1968-as The Magical Mistery Tour borítója a három Beatle-t piros rózsával, Pault ellenben feketével ábrázolja, és az introvertált Strawberry Fields Forever-ben Lennon mintha azt énekelné a vége felé, hogy ő temette el Pault.

A túlélő három tag – folytatódott a legenda – az egyik McCartney-hasonmásverseny nyertesét bérelte fel arra, hogy ritkán szükséges megjelenések alkalmával játssza el Pault, persze az illető arra már nem vállalkozhatott, hogy színpadon muzsikáljon, a koncerteket tehát abba kellett hagyni. (Abban a boldog időszakban talán még nem is ismerték a playback nevű moslékot. Egyesek számára talán hihetetlen, de az együttesek az összes hangot, ami elhangzott, helyben, a színpadon állították elő.) Voltak, akik még az ál-Paul nevét is tudni vélték: ő lett volna az a bizonyos Billy Shears, aki a fiktív Bors őrmester magányos szívek klubjának zenekarát vezényli az azonos című, zseniális nagylemezen (Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band), a rocktörténelem egyik legcsiszoltabb gyöngyszemén. Mások szerint a hasonmás neve William Shears Campbell, megint mások szerint William Sheppard volt.

Még ha csak egy-két ilyen „nyom” lett volna, de a szorgalmasak nem kevesebb, mint hetven, Paul halálával kapcsolatos utalást találtak (lásd, ha érdekel, a http://www.ispauldead.com/ oldalt). Erről beszélt a világnak legalább a kétharmada (a maradék egyharmad arról, hogy mekkora győzelmeket arattak a munka frontján, és milyen jól sikerült a termény betakarítása). Izraelnek 1966-68-ban volt jobb dolga is; nem annyira az elmélettel voltak elfoglalva, inkább azzal a gyakorlattal, hogy hat nap alatt tönkreverjenek három arab agresszort. Most, hogy McCartney Tel-Avivba érkezett, pótolják a mulasztást. És úgy tűnik, vannak, akik épp úgy komolyan veszik ezt, mint azok, akik nem négy évtizedes fáziskéséssel találkoztak Paullal. Érdekes a jelenség, annál is inkább, mert Izrael – ezt sokéves szakmai tapasztalat alapján állíthatom – soha nem volt hírszegény ország, sőt, az elterjedt mondás szerint itt egy nap alatt annyi minden történik, mint Svájcban száz év alatt. És vannak napok, amikor ezt az annyi mindent nagyon soknak érzi az ember, és azt kívánja, bár történne valamivel kevesebb. Most nem kevés történik. Miniszterelnöki lemondás és Olmert valószínű vád alá helyezése, Hamasz-őrjöngés Gázában, Hezbollah-fenyegetés Északon, ámokfutó autós arab Jeruzsálemben, mi szem-szájnak ingere, ráadásul jönnek az őszi nagyünnepek – egyszóval, zajlik az élet, és egy sereg izraelinek nincs jobb dolga, mint hogy azt találgassa, vajon ki helyettesíti majd a színpadon a negyven éve halott ex-Beatle-t. Mi ez, ha nem az életenergia megnyilvánulása?

***

A sajtó megszólaltatta Izrael vezető Beatles-történészét, Járdén Uriélt, aki több könyvet írt a tárgyban. A szakértő arra hívja fel a figyelmet: az összeesküvés-hívők elfeledkeznek arról, hogy a Beatles tagjai, hiába emelkedtek félistenekké, hús-vér emberek voltak, a hús-vér emberekre jellemző reakciókkal. „Tegyük fel egy pillanatra, hogy Paul csakugyan meghalt, és egy hasonmás került a helyére. A Beatles individuálisan rendkívül erős egyéniségekből állt: az volt John, George, de még Ringo is. El tudják képzelni, hogy besétál az új srác, és dominálja az együttest, ahogyan Pail tette a Bors őrmesteren, az Abbey Roadon vagy a Let It Be-n? Emberileg az lett volna magától értetődő, hogy a háttérbe vonul, s az együttes vezetését Lennon veszi át. (…) De az emberek hinni akarnak ebben, mert szeretik az összeesküvéseket.”

***

Hiába kötik tehát némelyek az ebet a karóhoz, hogy nem is Paul McCartney gépe szállt le a Ben Gurionon tegnap este, mert ő érkezett meg, nagyon is. Annyira, hogy az izraeli rendőrség egy sereg forgalmirend-változást jelentett be, buszok és vonatok közlekednek a megszokottól eltérően, s Beni Telesz, a tel-avivi rendőrség szóvivője a megrögzött autósok figyelmét külön felhívta, hogy ezekben a napokban szíveskedjenek ők is a tömegközlekedést igénybe venni, amikor a koncert helyszínére igyekeznek. „Vegyék igénybe a vonatokat és a buszokat, és arra is kérjük önöket, hogy ne az utolsó pillanatban, egyszerre bukkanjanak fel”, fogalmazott az izraeli mentalitást hivatalból is jól ismerő Telesz.

A buliból csütörtök este részleteket ad a 88FM és a Reset Bét, utóbbit itt tudjátok fogni a neten: http://www.iba.org.il/media/?recorded=radio14.

Sikeres az alterpatkányok ingyenreklámja

A legritkább esetben foglalkozunk magyarországi történésekkel, még kevésbé a magyarországi zsidósággal, hiszen a blogban talán írtam is annak idején (lusta vagyok visszakeresni), hogy az utóbbival kapcsolatban nincsenek illúzióim, különösen cionista szempontból nem. Ami a budapesti alter réteget illeti, legfeljebb csendes megvetéssel illettem őket. Sokáig senki nem foglalkozott velük, ami nem is csoda, hiszen erősen belterjes társaságról van szó. Most azonban elérték, hogy mindenki velük foglalkozzon. Pornó-színdarabot fognak bemutatni Madách Tragédiájának felhasználásával.

Ha valaki nem látott volna belpesti altert, elmondom, milyen. Taknyos, vagy annak szeretne látszani. Különféle romkocsmákban tenyészik, hátravetett fejjel cigarettázik és okoskodik, és a normális embernek kinyílik a zsebében a bicska, ha egy díszpéldánnyal találkozik. Igen, sajnos vannak köztük, akik halachikusan zsidók, és olyanok is, akik az apai ágon azok. Néha nem könnyű maradéktalanul elfogadni a rabbinikus zsidómeghatározást, legalábbis itt, Budapesten (Bécsben, ahol tizedannyi zsidó nem él, nem). Talán sokan ismeritek Herzl mondását: „A magyar zsidóság elszáradt ág”, mondta száz, vagy még több éve, s csak tudta, ha egyszer Pesten született és érettségizett, mielőtt „osztrák újságíró” lett belőle. (Meg is hálálták a mondást: egyes zsidók előszeretettel jelentgették fel a cionistákat, előbb a Hain Péter-féle Gestapón, később az Államvédelmi Hatóságnál.) Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az elszáradt ág letöretett, s a maradványa, amit a marhavagonok nem vittek Auschwitzba, mélyen belesüppedt a magyar lápba, ahol annak rendje és módja szerint elrohadt, és mindenféle lárvák keltek ki belőle. Többek közt az alterek, akik pornóval akarják Madáchot benyálazni.

Ez egyfajta önmegvalósítás. Ha türelmetlen vagy, hogy megvárd, amíg beérsz (úgy negyven körül), ha mindenhez hülye vagy, ha életedben nem dolgoztál és a gatyád árát nem kerested meg, ami rajtad van, mert papa-mama eltartott, akkor valósítsd meg önmagad. Ha valóban zsidó lennél, akkor több út is nyílna előtted. Elsősorban Izrael, ahol jártál is, de hát az nem jó, több szempontból sem. Dolgozni kell, teljesíteni kell, le kell tenned valamit az asztalra, okoskodásból nem tudsz megélni, ott marha sok ám az okos ember, az okostojás-helyek úgy kétszáz évre előre le vannak foglalva, úgyhogy húznak is sokan Németországba, oda meg te is mehetnél, még könnyebben, mint ők, legálisan, de hát minek mennél, ha egyszer itt élned, halnod kell, és ráadásul neked még csak nem is halált virágzik a türelem (legalábbis most még azt hiszed, mert a történelemből is csak annyit tanultál, mint bármi másból. Semmit), és a tetejébe még ott van az a fránya katonaság is, húh, csak azt ne, ha itt visszahoznák, a papa elintézné egy telefonnal, hogy írnok legyél, na de ott, mi lesz veled? Na nem. Izrael, az nem oké. Aztán nyitva áll előtted a vallás, de az meg pláne nem jó, az aztán egy csomó mindent tilt, nem lehet sonkát zabálni, hanukarácsonyozni, péntek este duhajkodni, magadat kitetováltatni, összevissza kefélni, egy kicsit a meleg-másságba is belekóstolni, hiszen hovatovább már emberszámba se vehető, aki nem próbálta. És persze pornóval foglalkozni és azt nézni sem, mert tiltja a Tóra.

Másként kell tehát megvalósítanod önmagad, ám miután fogalmad sincs, mit takar ez a kifejezés, úgy értelmezed, hogy sokan kell figyeljenek rád, és ha sokan figyelnek valakire, az általában készpénzbevétellel is jár. Mikor fognak rád sokan figyelni, amikor annyi más figyelnivaló van még rajtad kívül? Hát akkor, ha botrányt okozol.

Valljuk meg, nehéz dolgod van, mert az elmúlt évszázadban szinte az összes poént lelőtték előtted – és persze nem csak az elmúlt században: már az ókorban is az összes rothadó civilizáció ugyanazt csinálta, mint az európai, semmi új nincs a nap alatt. Ráadásul ma egy csomó minden törvényellenes, úgyhogy különösebben még csak eredeti sem tudsz lenni. Annak idején, Rómában gladiátorviadalokat rendeztek, ahol igazi emberek szúrták egymást át igazi háromágú villákkal; ma műmájerek bénáznak álviadalokon, vigyorognak az ellenfelükre, mint a bolhás kutya, és ha kiütik őket, big deal, elmennek tévés műsorvezetőnek. Ha az ellenségeidet megetetnéd a murénákkal, és utána az ilyen, emberhúson hizlalt murénákat emelt áron mérnéd ki, akkor eredeti lennél, viszont azzal is számolnod kellene, hogy a hatóságok nyűgösek lesznek, márpedig te eredendően gyáva vagy, és ha valós fenyegetéstől nem ijedsz meg, az legfeljebb azért van, mert nem ismered fel, teljesen elvakít a saját kitűnőségedbe vetett (tév)hit. Mi marad hátra? Úgy kell az embereket megbotránkoztatnod, hogy abba a törvénynek ne legyen beleszólása. És innentől fogva nyerő vagy, ebben a szerencsétlen, elkúrt Weimarban - hol Goethe meg Schiller maximum könyvesbolti eladók lehetnének, ha mákjuk van, és kiszolgálhatnának téged, amikor a boltba beállítasz az aktuális altermocsokért, amit valamelyik hozzád hasonló írt neked meg ötven másik hozzád hasonlónak "kultuszminisztériumi támogatással", azaz kétmillió adófizető hülye pénzén - a normális ember hovatovább semmibe nem tud beleszólni, a maffiapolitika meg nem is akar, legfeljebb ha az ő útját keresztezed, amitől viszont óvakodsz. Ugyan mibe szól bele a törvény? Még a kurucinfót se tudták huzamosabb időre lebénítani.

Foglalkozhatnál valódi zsidó művészettel, ha már. De akkor ahhoz kéne érteni. Felolvasóestet tartani Avraham Jáir Stern verseiből - ugyan kit érdekelne a köreidben? És ki háborodna fel rajta? Száz emberből kettő tudja, ki volt az az ember. Vagy Sáj Ágnon. Vagy Hillél Mittelpunkt. Vagy a negyedik.

Úgyhogy inkább gusztustalan dolgokat csinálsz évek óta. Svájcisapkázod a szentkoronát. Na és ha az, neked van hozzá közöd, ha annak tartod? Nyilván nincs. Kismacskát fojtasz vízbe kamera előtt. Persze hamar rájössz, hogy túllőttél a célon, hiszen nem kell ahhoz nácinak lenni, hogy ezek után szétverjék az ostoba, üres fejedet. Erre fogod magad, benyálazod Madáchot, aztán meg, ha pampognak érte, joggal vagy se, azt hagyjuk, úgy teszel, mintha meg lennél lepve, baromi intelligensnek tűnő arccal nyilatkozgatsz, a szólásszabadságra hivatkozol, ami rendben is lenne, de még azt a szót is ki mered ejteni, hogy művészet. Az a művészet szerinted, ha előadsz egy színdarabot, aminek az a címe, hogy Gecy, a tartalma meg, hogy van egy pornófilmrendező, aki pornót akar csinálni a Tragédiából, de nem sikerül neki. Az ország meg teljesen hülye, mert nem éri fel ésszel, hogy ez mennyire zseniális ötlet. És eredeti is. A murénatenyésztés sehol nincs hozzá. Ez provokáció. A provokáció művészeti eszköz. Sőt: ez az egész zsidó színház. Szerinted.

Közben meg pontosan a reklámra mentél rá.

Meg is kaptad az ingyenreklámot. Pontosan tudtad, hogy elsőnek a náci portálok fognak tüszkölni, és ha ez hetekig nem marad abba, márpedig nem fog, akkor előbb-utóbb a komolyabb médiumok is foglalkoznak veled. Normális országban senki le se szarna, ilyesmivel egyszerűen kiírtad volna magad a társadalomból - de ez nem egy normális ország. Pont neked találták ki. Lusta is vagy, hülye is vagy, arcátlan is vagy: sehol máshol nem boldogulnál, neked egyszerre van itt Izrael és Amerika. És valamiből élni kell.

Ha te ebből élsz, akkor dögölj éhen.

Az iszlám halálra ítélte Miki egeret

Fatvát adott ki a szaúd-arábiai klérus egy ismert és tekintélyes tagja a közkedvelt Disney-rajzfilmfigura ellen. Az indok: Miki egér „a Sátán katonája”.

Muhammad al-Munadzsíd sejk – egyébként volt diplomata, aki többek közt a washingtoni szaúdi nagykövetségen is szolgált – az al-Madzsd tévének adott nyilatkozatában elítélte azokat a rajzfilmeket, amelyek rágcsálókat kedvező színben tüntetnek fel.

Al-Munadzsíd az iszlám vallásjogra hivatkozva állítja, hogy az egér mint olyan tisztátalan lény, amely erkölcstelenné teszi (!) az embereket. Ezzel szemben a gyerekek szeretni való, kedves állatot látnak benne, többek közt a Tom és Jerry, valamint a Miki egér rajzfilmek miatt.


„Miki egér félelmetes karakter, sőt az iszlám jog szerint is minden esetben meg kell ölni Miki egeret. (…) A saría szerint (…) az egér felgyújtja a házat, és őt a Sátán kormányozza. Az egér egyike a Sátán katonáinak, úgyhogy a Sátán kell őt kormányozza.”

A nevezetes interjút itt tekinthetitek meg:

http://www.memritv.org/clip/en/1850.htm

A sejk már korábban is felhívta magára a figyelmet különféle fatváival. Legutóbb a pekingi olimpiát nevezte „bikiniolimpiának” és – természetesen – sátáninak. A sporteseményen résztvevő nők ugyanis túl sokat mutatnak meg a testükből, és ennek a Sátán nagyon örül. Nem mintha a foci nem vinné az embert kísértésbe, teszi hozzá al-Munadzsíd. Megtudjuk azt is, miért van betiltva az ökölvívás számos iszlám országban:

http://www.youtube.com/watch?v=fnfVQlbitYU

Sírjatok és nevessetek, ki-ki vérmérséklete szerint.

Beértek az izraeli borok

Szüret ideje van – ennek alkalmából számot vet az eddigi, jó évszázados fejlődéssel az izraeli bortermelő ágazat is, amely sokak szerint ma már a világ legjobb borait állítja elő.

Immár Magyarországon sem ismeretlenek a szentföldi kóser borok. Egyes üzletláncoknál kapható néhány fajta belőlük. Sajnos adókkal-vámokkal terheltek, ezért viszonylag drágák, így a vallásos közönség is sokszor előnyben részesíti az ezer forint körüli egri vagy tokaji kóser bort az ezerhatszáz-háromezer forint közötti, de néha még ennél is drágább izraeli nedűknél. Az viszont vitán felüli, hogy az izraeli bor világviszonylatban beérkezett, s a legújabban hírneves francia márkákkal versenyez.

Az izraeli borok a bibliai idők óta híresek, noha nem feltétlenül övezte őket elismerés.

Ami a Bibliát illeti, a bor történetében legalábbis Ádámig és Éváig kell visszamennünk. Noha a Tórában nem szerepel a tiltott gyümölcs fajtája, ha kérdeznének, mi volt az, százból kilencvenkilencen valószínűleg azt vágnánk rá, hogy az alma. Pedig semmi nem utal almára; a zsidó Bölcsek szerint sokkal valószínűbb, hogy az ominózus gyümölcs – a szőlő volt, aminek sokkal komolyabb szerep jut, ha az első emberpár el nem szúrja a dolgot. Köztudott, hogy az ember teremtése pénteki napon történt. A szóbeli hagyomány szerint a szőlőhöz azért nem lett volna szabad időnek előtte hozzányúlni, mert Ádámnak bort kellett volna készítenie belőle, hogy azzal a borral tartsa meg a péntek esti kiddust – és köszöntse az első sábeszt.

A Tórában Noénak első dolga a Vízözön után a szőlőültetés; egy máshol olvasható sztori szerint Számáél, a bukott angyal közreműködésével, aki a tőkéket megmártja egy-egy oroszlán, majom, bárány és disznó vérében; ezért is lesznek a borivók a mai napig, vérmérséklettől függően, oroszlánná, majommá, báránnyá avagy disznóvá tőle.

A Tóra szinte azonnal a mérsékletes fogyasztásra int, amennyiben Noé bortermelési sztorijának elég csúnya a folytatása, aki nem hiszi, járjon utána a Teremtés Könyvében.

Az ókori idők beszámolói szerint az izraeli bort importálták ugyan sokfelé, de az akkor még sokkal szóródóbb helyi igényeknek egyáltalán nem felelt meg. Exportálta Egyiptom, de az ottani kereskedők mézzel, borssal meg borókával dobták fel, másképp nem lehetett eladni. Vitték később az egész Római Birodalomba, és eljutott egészen a távoli Britannia tartományig, ott viszont túlságosan édesnek bizonyult, szomjoltásra alkalmatlanok volt. A 636-ban kezdődött muzulmán agresszió azután hosszú időre – ezerkétszáz évre – véget is vetett az izraeli borok fejlődésének.

A bortermelés Erec Jiszráélben csak 1870-ben indulhatott újra, Edmond de Rotschild báró segítségével, Zichron Jákov és Rison LeCion környékén. A báró, maga is jeles bortermelő a maga korában, tulajdonolta Franciaországban a Chateux Lafite-et, ami minden vitán felül a legjobb borház volt (később a kétszeres filoxériajárványnak és a náci dúlásnak köszönhetően nehéz időket éltek át, a borok már nem ugyanazok, mint egykor voltak, de a gazdaság ma is a család – 1974 óta konkrétan Eric de Rotschild – kezén van). Az Erec Jiszráél-i Rotschild-gazdaságok napjainkban Kármel néven tömörülnek a legnagyobb izraeli konglomerátumba. A gazdák sokáig ott folytatták, ahol a hetedik században abbahagyták. Nagyon piros, nagyon édes, jellegtelen nedűt termeltek. Mesélik, hogy 1875-ben Benjamin Disraeli brit miniszterelnök kapott egy üveg szentföldi kóser bort, és azt megkóstolva megállapította, „nem annyira bor” az, „sokkal inkább olyasmi, amit az orvosomtól szoktam kapni remedium gyanánt kiadós téli megfázás idején”. A Kármel évtizedekre szinonimája lett a sábeszi és ünnepi kiddusokon használatos likőrszerű, filléres ragacsnak, amit „folyékony vallásnak” is neveztek. A Kármel csak az elmúlt nyolc évben kezdte meg a felzárkózást, de mára ők is eljutottak a csúcsminőségű borokig. Ebben nem kis része volt a jelenlegi igazgatónak, Adam Montefiorénak, aki nem csak névrokona annak a bizonyos Sir Mosesnek, aki Rotschild mellett talán a legtöbbet tette Erec Jiszráélért, hanem az ükunokája.

Izraelben nyolc nagyobb, tíz közepes és közel száznyolcvan kicsi gazdaság – köztük az ország legdélibb pontján, a Negevben bio bort termelő Neot Szemádár – verseng a nem túl tágas hazai és a nagyon szigorú külföldi piac kedvéért. Nincsenek könnyű helyzetben. Maguk az echte izraeliek hagyományosan narancslével és Coca-Colával szeretnek lerészegedni. Ha mégis szeszhez nyúlnak, megveszik az éghajlathoz sokkal jobban illő, kitűnő és könnyű szőke sört, a Makkábit, vagy, ha erősebbre vágynak, a félbarna Gold Start. Ezen kívül kapni az összes sört, Japántól Hollandián át az Egyesült Államokig, jó néhányat licenc alapján ott is gyártanak. Az orosz alija meghozta a keményebb italok iránti keresletet – ez be is indította az izraeli vodkagyártást, amiről e helyt inkább könyörületesen hallgatunk. Külföldön pedig sok évszázados tapasztalattal és presztízzsel bíró ellenfelek állták útjukat.

De ma már ezek a versenytársak is tisztában vannak azzal: ha szentföldi kóser bor van előttük, nem kell a korábbi szirupos, torokégést okozó, olcsó desszertborra számítaniuk, amit a legjobb esetben is csak fagylalt vagy sütemény után volt érdemes fogyasztani, esetleg likőr helyett. Miként Oz Clarke, a világ egyik jeles borszakértője írta: „Izrael most már rajta van a világ bortérképén”. Az Ország számos bora a kaliforniai, dél-afrikai, ausztráliai produktumokkal versenyez, és van néhány, amely egy ligában játszik a dél-franciaországi nedűkkel. Van közte gyümölcsös, van reszelősen száraz, szinte mind testes, fajsúlyos, bukéjuk semmi kívánnivalót nem hagy maga után.

Az izraeli bortermelés a nyolcvanas évek elejétől kapott komoly lendületet. Ekkorra teljesedett ki az Országban a kapitalizmus, ekkortól kezdtek az emberek rendszeresen külföldre utazni, és döbbentek rá, hogy a bornak a vallásin kívül más szerepe is lehet. Az évet is meghatározhatjuk, amikor uralkodóvá vált az igény. Ez az év az 1983-as volt – ekkor mutatták be a több kibuc és mosáv (szövetkezeti falu) által közösen birtokolt Goláni Borgazdaság termékeit. Az izraeli borászat helyszíne sok-sok nemzedék, a bibliai idők óta a Jeruzsálem környéki Júdeai-hegység volt. Ez a gazdaság egyáltalán nem kötődött a júdeai hagyományokhoz. Kaliforniából importálták a tőkét, vezetőik pedig a Kaliforniai Egyetem mezőgazdasági karán tanulták a szakmát. Izrael, miként a gyorsétkezdéktől a fegyveriparig oly sok területen, a bortermelésben is utánozta a nagy szövetségest, a sokszor egyedüli barátot, és – mint annyi területen – végül ebben is felülmúlta a tanítómestert.

A golaniak arra is rájöttek, hogy a Grenache, Semillon, Petit Sirah és Carigan fajták termelésétől nem kerülnek a világ élvonalába, így elkezdtek a legkomolyabb márkákkal – Cabernet Sauvignon, Merlot, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Pinot Noir, a fehér Riesling és a Gewürtztraminer – foglalkozni. A golani bortemelés nem csak sikertörténet volt az első pillanattól kezdve, de az is maradt, pedig a múlt század utolsó két évtizedében a világpiacon már gyilkos verseny dúlt. Nem mindennapi teljesítmény volt, hogy a második boruk, az 1984-es fejtésből valósi Cabernet Sauvignon aranyérmes lett az International Wine and Spirit versenyen. Ez a bor a világon az egyedüli, amely a Vinexpón háromszor kapta meg az elnökségi kiváló bor minősítést. Nyílt alkalmam kóstolni az 1984-es évjáratot, tegyétek meg ezt ti is, zseniális.

A fejlődés fontos állomásának tekintik, hogy az idén a Jeruzsálemhez közeli Ramat Ráziél mosávban lévő Domaine du Castel borház érdemelte ki a világ vezető borkalauza, a Hugh Johnson-féle Pocket Wine Book 2008-as kiadásának négycsillagos minősítését. Éli Ben Zákán, a Domain Du Castel alapítója szerint minőségi forradalom zajlik az izraeli bortermelésben. Mint a Johnson írja: „Nemzetközi szakértelem, modern technológia és dinamikus borgazdaságok biztosították a minőség folyamatos emelkedését”. A folyamat tavalytól „hivatalos”, ugyanis Robert Parker, a vezető amerikai borkritikus ekkor kóstolta végig az izraeli kínálat krémjét, mintegy negyven márkát. El volt ragadtatva; a negyvenből tizennégyet pontozott 90-re vagy annál többre a százas skálán. A legmagasabb, 93-as pontszámot két vörös költemény kapta: a 2003-as évjáratú Játir Erdő a Játir Borgazdaságból, valamint a Golan Magaslatok Borház 2005-ös Gewürtztraminerje.

Az alábbiakban röviden ismertetjük a Johnson által nagyra értékelt nedűk némelyikét – és az árukat amerikai dollárban.

89 pont: Kármel, Cabernet Sauvignon, 2004. Intenzív buké, erősen csersavas, kissé keserű, némi gyógynövényes beütéssel, közepesen testes. 30 dollár

90 pont: Kármel 2004, limitált kiadás. Talán a Kármel legjobb bora, egyben a legkomplexebb íz is: van benne cabernet sauvignon, petit verdot és merlot. 55 dollár

90 pont: Játir, Cabernet-Merlot-Siráz, 2003. Ebben a költeményben a cabernet sauvignon a domináns. Elegánsan közepesen testes, a vége felé némi csersavas. Telt, gyümölcsos íz. 28 dollár

91 pont: Domain du Castel, Chardonnay Blanc du Castel, 2005. Izrael egyik legjobb fehér bora. A tölgyfahordó íze még jócskán érződik rajta. 40 dollár

92 pont: Domain du Castel, Grand Vin, 2004. Cabernet, merlot, petit verdot – mindenből a legjobb. Huszonnégy hónapon át új francia tölgyfahordóban érlelték, az íze valósággal robban. Az ára 65 dollár.

9/11 - EMLÉKEZZ

Az iszlám barbarizmus ezen a napon üzent hadat a civilizációnak.

A világháború ma is tart, akkor is, ha nem akarsz tudomást venni róla.

Az euroatlanti civilizáció mindenképp győzedelmeskedik, de nem mindegy, milyen áron.

Emlékezz az áldozatokra és azokra a szövetséges katonákra, akik Afganisztánban, Irakban és a világ más pontjain adták életüket a te szabadságodért. Gondolj azokra, akik ezekben a pillanatokban is az életüket kockáztatják.

x

Emlékezz szeptember 11-re.

Levana: Hölgyek, urak: Jungreisz Eszter rebecen újra közöttünk!

Budapestre látogat s egyben rendhagyó előadással örvendeztet meg minket szeptember 15-én a Szegedről elszármazott, New Yorkban élő Esther Jungreis ortodox rebecen. Az Uránia Filmszínházba este hét órakor megrendezendő programon díszvendég lesz két nagykövet asszony: April H. Foley az Egyesült Államokból és Aliza Bin Nún Izrael Államból.

Magyar zsidó berkekben ugyan ki nem hallott volna a híres magyar rabbidinasztiából származó Jungreisz Eszterről? Izgatott kérdezősködésemre – „Ugye te is ott leszel?” – mégis úgy tűnik, még sokak számára cseng ismeretlenül e varázslatos név. Pedig aktivitása páratlan és népszerűsége a zsidóságon is túlmutató.

Az idős híresség által 1973-ban alapított Hineni mozgalom több évtizede derekas lélekmentő munkát végez a jobbára már világi amerikai zsidók soraiban. Egy-egy előadókörútján tömegeket képes megmozgatni szerte a világon. Önálló televíziós műsora – a Sinai Live TV-n – milliós nézetséget mondhat magáénak az angolszász kultúrkörben. Könyvei (The Jewish Soul on Fire, The Committed Life, The Committed Marriage, Life is a Test) villámgyorsan felkerültek az amerikai bestseller listák élére. Áldásos tevékenységének köszönhetően New Yorkban a West End Avenue-n 1982 óta működő Hineni Heritage Centerben található Soá Múzeum sikeresen tartja életben a Vészkorszak emlékezetét az amerikai társadalom lelkében.

Még 2005-ben, a Chabad Károly körúti központjában volt szerencsém személyesen találkozni a világ e talán egyik leghíresebb rabbi feleségével, s a Bergen-Belsent megjárt hölgy emléke mai napig elevenen bennem él. A Vince kiadó gondozásában 2004-ben magyarul megjelent Elhivatott élet (The Committed Life) című könyvének bemutatója óta az általa dedikált példányt féltve őrzöm, s nagy becsben tartom a könyvespolcomon.

Felkavaró személyiség. Szuggesztivitása, karizmája engem sem hagy érintetlenül. Személyisége a bibliai idők harcos asszonyait idézi, míg visszafogott, makulátlan ortodox eleganciája nagyvilági dámát takar. A rebecen maga a megtestesült energikusság, közvetlensége, figyelme lenyűgöző, s az élete őszinte elhivatottságról tanúskodik. Mindennek tetejében kifogástalanul bírja és használja anyanyelvét, a magyart.

Tevékenysége több szempontból példaértékű. Kitűnően mintázza a tanító, a közösséget összefogó, akár szociális feladatokat is felvállaló felvilágosult zsidó nő szerepét (jöjjön valaki azzal a buta sztereotípiával, hogy az ortodox zsidó nők el vannak nyomva). Másrészről ő egy igazi kelet-európai jiddise máme, négy gyermek büszke édesanyja, többszörös nagymama. Továbbá sikeres elsőgenerációs bevándorló, aki özvegysége ellenére – az apai és a férji örökséget felvállaló – csodálatos vallási vezető lett a Holokauszt rémségei után.

Ekkora élni akarás és tetterő láttán, ha eszembe jut, gyakran eljátszok azzal a gondolattal, hogy Jungreisz Eszter segítsége révén, amennyiben családjával itthon marad Magyarországon, mivé fejlődhetett volna Pesten a zsidó vallási élet – avagy: miért is nem alapított eddig Jeruzsálem után nálunk is központot a Hineni? Persze az a kínzó kérdés is többször felmerült bennem, vajon lesz-e a magyar rabbifeleségek között akár csak egy olyan rebecen, aki méltó követője lehet egyszer majd e nagyszerű asszonynak?

Az általa alapított mozgalom szlogenjére (Hineni – „Itt vagyok”) asszociálva annyit üzennék képzeletben neki, ha kérdeznétek: Rebecen, mi is itt vagyunk és szeretettel várunk!

Személyéről és a mozgalomról itt találhattok bővebb információt: http://www.hineni.org/.

Szeptemberi évfordulók

1614. szeptember 1. A Frankfurt am-Main-i zsidóság kiűzetése.
1938. szeptember 1. Mussolini megvonja a polgárjogokat az olaszországi zsidóságtól, a külföldieket pedig kiutasítják Itáliából.
1939. szeptember 1. A második világháború kirobbanása.
1941. szeptember 1. A Német Birodalomban valamennyi zsidó számára kötelezővé teszik a sárga csillag viselését.

1796. szeptember 2. A hollandiai zsidóság emancipációja.
1942. szeptember 2. Ezen a napon likvidálják a miri gettót.

1189. szeptember 3. Oroszlánszívű Richárd angol király koronázásán zavargások törnek ki, számos zsidót meggyilkolnak.
1852. szeptember 3. Antiszemita lázongások folynak Stockholmban.
1939. szeptember 3. Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak.

1939. szeptember 4. A Lengyelországban gyorsan előrehaladó hadigépezet elfoglalja a 30 ezres zsidó lakossággal rendelkező Kaliszt.

1736. szeptember 5. A lengyelországi Posen számos tekintélyes zsidóját börtönzik be és kínozzák meg egy vérvád nyomán.
1848. szeptember 5. Jogegyenlőséget kapnak a hannoveri zsidók.

1939. szeptember 6. Náci kézre kerül Krakkó.
1942. szeptember 6. Elrendelik a bialystoki gettó kiürítését.

1307. szeptember 7. Alexander Susskind halála. Az illető arról lett nevezetes, hogy teljes vagyonát felajánlotta a rothenburgi Méir rabbi holttestének kiváltásáért.
1654. szeptember 7. A brazíliai Reciféből huszonhárom fős zsidó csoport érkezik Új-Amszterdamba. Ők lesznek a későbbi New York zsidó közösségének úttörői.
1827. szeptember 7. Az orosz kormány dekrétuma előírja a tizenkét éves zsidó fiúk behívását a hadseregbe.

1498. szeptember 8. Torquemada (balra) halála.
1760. szeptember 8. Ezen a napon telepedett le az első zsidó Kanadában.
1952. szeptember 8. Megszületik a jóvátételi megállapodás a Német Szövetségi Köztársaság és Izrael Állam között.

1940. szeptember 9. Olasz gépek bombázzák Tel-Avivot; a terrortámadásban száztizenheten életüket veszítik.
1553. szeptember 9. Az inkvizíció elégeti a Gemara több példányát.

1671. szeptember 10. Megszervezik a berlini zsidó közösséget.
1882. szeptember 10. A németországi Drezdában megalakul a Nem-zsidó Érdekek Védelmének Kongresszusa. Ez volt az első nemzetközi antiszemitizmust terjesztő testület.

1941. szeptember 11. Charles Lindbergh (a képen) antiszemita rádióbeszédet mond. Ugyancsak ezen a napon likvidálják az ukrajnai Umán gettóját.
1942. szeptember 11. A lengyelországi Stolin gettójának tizenegyezer lakóját gyilkolják le a Sonderkommandók. Ugyanezen a napon a varsói gettóból 90 ezer zsidót hajtanak a halálba. Ebben az évben, Erev Tisá beÁv és Erev Ros Hasana között, 300 ezer zsidót kényszerítenek náci haláltáborokba.

2001. szeptember 11. A civilizált euroatlanti világ és az iszlám közti világháború kirobbanásának napja. Az Oszama bin Laden által vezetett és pénzelt al-Kaida gyilkosai négy amerikai utasszállító gépet kerítenek hatalmukba. Egy szerencsétlenül jár, egy a Pentagonra zuhan, egy-egy pedig a New York-i World Trade Center ikertornyait dönti le, több ezer civil életét követelve. Az egyik indok az, hogy az Egyesült Államok segíti Izraelt. (A bal oldali képen a WTC-ből kiáramló füstgomoly látható, amelyből sokak szerint a Sátán arcmása bontakozott ki.)

A barbár rémtett után az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció több éves harc során felszámolja az Oszama bin Ladennek menedéket nyújtó afganisztáni ultraiszlamista haramiaállamot, Irakban pedig Szaddám Huszein gengszteruralmát; utóbbi akasztófán végzi. Irán mint a nemzetközi terror legfőbb szponzora megrendszabályozása e sorok írásáig várat magára. (A képen: Szaddám Huszein randevúra készül a Sátánnal.)

1695. szeptember 12. Petícióban kérik a zsidók New York állam kormányzójától vallásuk szabad gyakorlását. (A jelek szerint az I. Jakab által 1683-ban kiadott Szabadságjogok Chartája csak a keresztényekre vonatkozott.) A kormányzó elutasította a petíciót.
1901. szeptember 12. Arab bandák intéznek támadást Gedera városa ellen.
1949. szeptember 12. Izraelben a Kneszet elfogadja a kötelező közoktatásról szóló törvényt.

1600. szeptember 13. Kolozsvárott lemészárolják a helyi zsidókat.
1939. szeptember 13. A németek lerohanják a lengyelországi Mielec városát, és lemészárolják annak teljes zsidóságát.
1940. szeptember 13. A lódzi gettó negyven rabbiját gyilkolják meg a nácik.

1903. szeptember 14. Kiirtják az oroszországi Homel zsidóságát.
1908. szeptember 14. Megalakul Erec Jiszráélben az első zsidó önvédelmi szervezet.
1941. szeptember 14. A nácik megölnek 9000 zsidót az oroszországi Szlonimban.
1948. szeptember 14. Felavatják az izraeli Legfelsőbb Bíróság épületét (balra).

1776. szeptember 15. Brit csapatok vonulnak be New York Citybe, a hadműveletek miatt hosszú időre megszűnik ott a zsidó élet.
1935. szeptember 15. A Reichstag megszavazza a nürnbergi törvényeket.
1849. szeptember 15. A dél-afrikai Fokvárosban felavatják az ország első zsinagógáját, a Tikvát Jiszráélt.

1747. szeptember 16. XIV. Benedek pápa megtiltja a kikeresztelkedett zsidóknak, hogy a feleségüknek getet, válólevelet adjanak. Zsidó nő enélkül nem mehet újra férjhez, ha pedig gyermeket szül, arra a mamzerság súlyos törvényei nehezednek. Az undorító rendelkezés célja egyértelműen az lehetett, hogy kikeresztelkedésre kényszerítse azokat a zsidó nőket, akik nem voltak hajlandók férjüket követni az aposztáziába.
1630. szeptember 16. Nevet vált a massachusettsi Shawmut falucska, ettől a naptól kezdve Bostonnak nevezik. Később jelentős zsidó központ lesz belőle.

1394. szeptember 17. A párizsi zsidónegyedet kifosztja a csőcselék. Aznap épp Jom Kipur volt.
1939. szeptember 17. A bolsevista Vörös Hadsereg is beszáll Lengyelország megsemmisítésére. Számos zsidó menekül a németek megszállta területekről az oroszokhoz abban a hiszemben, hogy ott nem esik bántódásuk; igaz, ami igaz, a legtöbbjüket „csak” Szibériába deportálják.

1978. szeptember 17. Véget ér a Camp David-i csúcstalálkozó. Eredményeként Izrael visszaadja Egyiptomnak az 1967-ben elfoglalt Szinájt, az ott talált műkincseket, kifizeti az addig kitermelt olajat; cserébe Egyiptom hajlandó békét kötni és diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a zsidó állammal. A képen Begin és Szadat - egy jobb jövő reményében.

2006. szeptember 17. Máig tisztázatlan körülmények közt kiszivárog Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök pártaktíva-fogyasztásra szánt beszéde, minek apropóján kirobban a budapesti patkánylázadás. Futballhuligánok és egyéb söpredék rohanta le és gyújtotta fel a Magyar Televízió székházát, az Országgyűlés előtti teret pedig a húgyosforradalmárok szállták meg, gusztustalan állapotokat teremtve maguk körül. Úgy a Kossuth téren, mint a város különböző pontjain rendezett „megmozdulásokon” több alkalommal hangzottak el antiszemita beszédek.

A magyarországi politikai „elit” és a „rendőrség” nem volt a helyzet magaslatán, a csőcselék a beszéd kiszivárgása után hetekig, illetve a különféle ünnepeken azóta is rendszeresen rendbontásokban éli ki primitív, beteges frusztrációját. A bíróságok elé került huligánok ügyében rendre meglepően enyhe ítéletek születtek, a főkolomposok java a társadalom szemébe röhög. Általában megállapítható, hogy a 2006. szeptember 17. óta folyó hecckampány az amúgy se nagyon izmos magyarországi jogállam drasztikus meggyengüléséhez, az államhatalmat kézben tartó politikusmaffia meggyengüléséhez, a szélsőjobboldal és a náci-nyilas veszély megerősödéséhez vezetett.

1880. szeptember 18. Vallásszabadságot kap a marokkói zsidóság.

1940. szeptember 19. Náci törvény tiltja meg, hogy zsidók nem-zsidókat alkalmazzanak.
1941. szeptember 19. A Wehrmacht és az SS egységei beveszik Kijevet.

1899. szeptember 19. Dreyfus kiszabadul az Ördögszigetről.

1348. szeptember 21. Több zürichi zsidót máglyán égetnek meg, miután úgy vélik, ők okozták a pestist. A maradékot elüldözik a városból.
1451. szeptember 21. A hollandiai Arnheimben a város érseke rendeli el a „zsidófolt” – a későbbi sárga csillag elődje – viseletét.
1645. szeptember 21. Az oroszországi Mogiljev zsidóit a Táslich szertartás alatt támadja meg a csőcselék.
1710. szeptember 21. Mártírhalált szenved a lembergi Mose Kikinis Hodl nevű lánya, miután – hogy zsidó testvéreit mentse – magára vállalja egy vérvád állításait.
1838. szeptember 21. A svéd kormány megvonja a zsidóknak nyújtott privilégiumokat.

1922. szeptember 21. Warren Harding amerikai elnök (fent) aláírja a két ház közös nyilatkozatát, amelynek értelmében az Egyesült Államok támogatja, hogy a zsidó nép számára nemzeti otthon létesüljön Erec Jiszráélben.

1939. szeptember 22. A Szovjetunió által megszállt kelet-lengyelországi Bresztben közös német-szovjet katonai parádét rendeztek ezen a napon (balra). A jobb oldalon látható képen Szimjon Krivosein szovjet tábornok fraternizál német kollégájával, Heinz Guderiannal. A parádé után a résztvevő német csapatokat visszavonták a Zapadnyi Bug folyó mögé. A két szörnyállam fegyverbarátsága egy év nyolc hónapot ér meg, utána a hitlerista hadak a Szovjetre rontanak.