Egy humoreszket már olvashattatok haveromtól, aki néhány év óta már nincs köztünk. Akkor folytatást ígértem. Íme.
A dél tel-avivi Tikva nevezetű, mondhatni, mozgalmas életű sikun peremén él düledező házikójában Sosána, az örömlány. Sosanát – akárcsak a Fez külvárosából a hatvanas években ideszármazott mamáját (áldott legyen az emléke) különös bőkezűséggel ruházta fel a természet múlandó, de egyáltalán nem megvetendő javakkal. Szénfekete, derékig érő haja, felettébb dús keble és piros szoknyába bújtatott gömbölyű feneke olykor-néha bűnös vágyakat gerjesztett az arra tévedő szentéletű férfiúkban, nem beszélve a máskülönben is kárhozatra ítélt, vágyaikat kendőzni távolról sem tudó világi urakról.
Ajser,az askenáz költő, ki jiddis nyelven komponált, halk szavú elégiáit a lehető legnagyobb anyagi sivárság közepette hozta a világra, halálosan vágyott arra, hogy Sosána – múzsája és ihletője-végre megjutalmazza bőkezűen mért kegyeivel. Mikor ismét elébe hozta a sors, utolsó öt sekeléből egy szál fehér rózsát vásárolt titkos szerelme meghódítása céljából. Már készen állt az utolsó, Sosánához irt szonett ivrit fordítása is, mert sajnálatunkra, a hölgy egyáltalán nem volt jártas a galuti nyelvekben.
– Patyolatfehér lelkemet tárom lábaid elé, ó szép Sosánám, boldoggá tennél, ha megengednéd, hogy megsimogassam éjfekete hajadat” – suttogta a poéta,aki alig tudott uralkodni egyre vadabbul dobogó szívén.
– Egy igazi úriember mindenekelőtt egy felafelre hívja meg szíve hölgyét! Na mi az, smucig vagy? – hangzott a cseppet sem érzelgős válasz a helyi szokásokat jól ismerő Sosána cseresznyeajkairól.
Ajser megsemmisülve kotorászott meglappant erszénye légüres terében – bár valamiféle csoda történne!
A csoda – talán annak megtorlásként, hogy Ajser nem a legkóserebb dolgokat fogyasztotta szerény hajlékán – nem következett be, így aztán megszégyenülve, valami mentségfélét hebegve kényszerült eloldalogni a járókelők hömpölygő tömegében.
Éppen idejében. Így legalább csak távolról láthatta, hogy Slomó, a marokkói taxisofőr lefékez Sosána mellett, s miközben hatalmas pitát próbál begyömöszölni Jafói kapu méretű szájába, vastag aranyláncát cibálva, két böfögés közben megszólal:
– Hogysmint, édes? Gyere, szálj be, tudom hogy bevernél egy falafelt pitával. Ne sokat gondolkozz, csikk-csakk!
Ajser aszfaltba gyökerezett lábakkal, megrökönyödve nézte, ahogy Slomó a lányt annak hátsóján matatva betessékeli az anyósülésre. Egy pillanat alatt el is tűntek a közeli útkereszteződés forgatagában.
Báruch, a sarki fűszerüzlet boldog tulajdonosa, ki akarva-akaratlanul tanúja volt Ajser megsemmisülésének, a homlokára tolta szemüvegét, s így szólt a leégett poétához:
– Te frájer, hát nincs neked pénzed?
– Nincs hát – vágta rá a szenvedő Ajser, aki az imént győződött meg arról, hogy nemcsak a háborúhoz szükséges három dolog: pénz,pénz és pénz.
Hirtelen mentő ötlete támadt.
Valamit be kellene tenni a közeli zálogházba.
Bár hivatalosan pénzváltónak álcázta magát a vén perzsa Sirázi eldugott üzlete, zaciként is ismerték bizonyos elszegényedett körökben. Miután Ajser nehéz lélekkel megvált az áldott emlékű papájától örökölt aranygombos sétapálcától, kemény ötven sekel dagasztotta az ilyen címleteknek csak nagyon ritkán örvendő pénztárcáját. Körülötte varázsütésre megszépült minden; észrevette, hogy pont most virágzik a lila akác, hallotta a pagonyban a madarak énekét, sőt, még a közeli felafel-árus rekedt ordítozása is zenének csengett fülében.
Ekkor megpillantotta Sosanát, amint megbabonázva szemlélte az előtte lévő kirakatot. A szemlélet tárgya egy pár aranyszínű, olcsó cipellő volt, ami Sosána kereskedelmi értékét alaposan fellendíthette volna. Ára ötvenöt sekel. Csillogó szemekkel vette észre Ajser vágytól sugárzó ábrázatát.
. – Bizonyítsd be, hogy szeretsz! Ez az ami tetszik – mutatott az árura. – Akarom!
Ajser szinte hallhatta, amint a pokol összes ördögei versenyt hahotázva mulatnak balszerencséjén. A szerencsétlen költő a megalázás porába zuhant ábrándozása felhőiből. Micsoda pech, hogy boldogsága pont öt rongyos sekelen múljék!
Tragédiája i-jére ismét Slomó tette fel a pontot. Mint mindig, a hófehér Mercedes taxi szinte a földből nőtt ki, a sofőr gondolkozás nélkül, hanyag mozdulattal Sosána forró markába nyomta a hátsózsebéből gyűrött csomagként előhalászott pénzt.
Miközben még nézte, amint felmennek a szomszéd utcában lévő ódon ház második emeletén található szobácskába, ami sokat mesélhetne Slomó gáláns kalandjairól, Ajser – szívében a kudarc keserűségével – átballagott az úttesten. Végül is a fenébe a romantikával!, morfondírozott magában. S mivel látta, hogy azért a nap továbbra is folytatja útját az égbolton, határozott léptekkel elindult a román vendégmunkások által is nagyra becsült Aranykebel Masszázsszalon irányába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése