Apokalipszis, most: A Jálkut Simoni szerint Irán és Szaúd-Arábia a régi Messiás-próféciát teljesítik be?

Érdekes párhuzamokra hívja fel a figyelmet több izraeli portál egy ősi aggádikus szöveg és napjaink „fokozódó” közel-keleti helyzete között.

Az Irán és Szaúd-Arábia között az elmúlt hetekben tetőfokára hágó feszültség megfelel egy régi próféciának, amely foglalkozik a Messiás Király – az Izraelt és vele együtt az egész világot megváltó ember – megjelenésének esztendejével is.

A provokátor és a provokált uralkodó egy korábbi felvételen

Mint arról blogunk is beszámolt, az Egyesült Államok igazságügyi minisztere, Eric Holder nyilvánosan azzal vádolta meg Iránt, hogy Washingtonban meg akarta gyilkoltatni Ádel al-Dzsubeírt, Szaúd-Arábia nagykövetét, és ennek érdekében a mexikói Zeta drogkartell egy emberével tárgyalt egy diplomaták és politikusok által sűrűn látogatott étterem felrobbantásáról, nem tudva, hogy az illető valójában az amerikai bűnüldözés téglája. Szaúd-Arábia nem sokkal később bejelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az ügyet.

Iráni rakétagyakorlat. A Messiás jövetele előtt elpusztul a világ nagy része?

Eközben – de különösen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek az iráni nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos jelentése előtti napokban – több olyan hírről számoltak be, miszerint Szaúd-Arábia, de több más, magát fenyegetettnek érző Öböl-menti állam is arra biztatja a Nyugatot, számoljon le Iránnal fegyeres erővel is. Ez megegyezni látszik az eseményeknek a Jálkut Simoniban megjövendölt sorrendjével.

Az izraeli polgári védelem iskolásokat készít fel háború esetére

De mi a Jálkut Simoni? A júdaizmussal foglalkozó szövegekben sokszor meghivatkozott kompiláció a zsidó Biblia könyveivel foglalkozik: az első 963 részre tagolt könyv a Tórát, azaz Mózes öt könyvét, míg a második, amelyben 1085 részt találunk, egyes prófétákkal és a Szentírás más könyveit boncolgatja, majdnem a Talmudéhoz hasonló sorrendben. A szerzőség nem állapítható meg kétséget kizáróan; egy velencei kiadás a tizenegyedik századi Frankfurti Simon rabbinak tulajdonítja a kompilációt, sokan azonban későbbinek tartják a művet. Annyi biztos, hogy 1310 előtti, mert ebből az évből egy példány már fennmaradt.

A Jálkut Simoni Jesája (Izaiás) prófétával foglalkozó könyvében ezt a szakaszt olvashatjuk:

Rabbi Jichák mondta: „Abban az évben, amelyben a Messiás Király megjelenik, a világ valamennyi nemzete provokálja egymást. Perzsia királya provokál egy arab királyt, s az arab király Arámhoz fordul tanácsért. S Perzsia királya visszamegy és lerombolja az egész világot. S a világ valamennyi nemzete rémületben és ijedelemben van, s arcukra borulnak, s fájdalmaik a szülő nő fájdalmaihoz hasonlatosak, s Izrael rémületben és ijedelemben van, és azt kérdik: ’Hová mehetnénk? Hová mehetnénk?’, s ő azt mondja nekik: ’fiaim, ne féljetek; mindent, mit tettem, érettetek tettem. Miért féltek? Ne féljetek, eljött megváltásotok ideje, és a végső megváltás nem olyan mint az első megváltás, mert az első megváltás keserűséget hozott és szolgaságot más királyságok alatt, de a végső megváltást nem követi keserűség és szolgaság más királyságok alatt.”

A történelmi Arám elhelyezkedése

Perzsia természetesen Irán, s a szövegben megjelenő arab király is viszonylagos biztonságban beazonosítható II. Abdullah uralkodóval. Kérdés, kicsoda-micsoda Arám, akihez tanácsért fordulnak? Arám annak idején az ősi Mezopotámia egy részét jelentette, amin a mai Észak-Irak és Kelet-Szíria osztozik. Ez az a régió, aminek az instabilitása a leginkább aggasztja Szaúd-Arábiát ezekben a hetekben, miközben az Irakban tartózkodó amerikai csapatok – Arámban is – csomagolnak, hogy december 31-ig kivonulhassanak az országból. Kérdés, hogy ezek után az iraki rendszer meddig tart ki, de inog az Irán-barát szíriai rezsim is.

Irakból távozó amerikaiak. Ők lennének a titokzatos Arám?

A prófécia nem túl sok jót jósol a világ legnagyobb része számára, amelyet – ha Jichák rabbi mondanivalóját szó szerint vesszük – Irán a Messiás színre lépése előtt lerombol.

Lásd még: Apokalipszis és az oroszok

MÉG SOK ILYEN ÉRDEKES CIKKRE LENNÉL KÍVÁNCSI? ITT TÖBB SZÁZAT TALÁLSZ, ELŐÁLLÍTÁSUK PÉNZBE, IDŐBE KERÜLT. IDE KATTINTVA LEHETŐSÉGEIDHEZ MÉRTEN SEGÍTHETED A MIÉRT CIONT. KÖVESD MÁSOK JÓ PÉLDÁJÁT!

Izrael titkos iráni támadási terve

Aki arra számít, látványos légicsaták zajlanak, harckocsik robognak, lövegek dörögnek, lehajtott fejű hadifoglyokat hajtanak hosszú sorokban, és végül a megszállt városokban a győztes katonai parádét tart, annak csalatkoznia kell. A modern háború kilencven százaléka felderítés, a maradék tíz százalék elektronika.

 Irán legalább tíz éve mániákusan építi az atombombáját, Izrael pedig ugyanezen idő alatt dollármilliárdokat költött arra, hogy különféle sci-fibe illő metódusokkal és kütyükkel megbénítsa ellenfelér, süketté és vakká tegye a megelőző csapással szemben Teherán légvédelmét.

Még a nyáron egy amerikai hírszerzési forrás a Daily Beast internetes portálnak azt súgta: amennyiben a zsidó állam csakugyan a mostanra már igencsak erődített iráni nukleáris létesítmények megsemmisítését célozza, ez a menet nem játszható le pusztán F-15-ösökkel és F-16-osokkal; nagyon valószínű, hogy a perzsa rezsim elleni elektronikai hadviselés célpontja az internet, a mobiltelefónia, valamint a tűzoltók és a rendőrség rádiófrekvenciái lesznek.

Izraeli laboratóriumok terméke például az a kütyü, amit jelen esetben némi joggal nevezhetünk csodafegyvernek. A szerkezet képes arra, hogy a mobiltelefonok karbantartási szignáljűt sugározva „elaltasson” egy komplett maroktávbeszélő-hálózatot: Ha bevetik, az iráni hatóságok mobilon egészen biztosan nem fognak tudni érintkezni egymással. De a zsidók rendelkezésére állnak olyan zavarók is, amelyekkel megbénítható a tűzoltóság, rendőrség rádióforgalma.

2007-ben a szíriai hadsereg már kapott némi ízelítőt a jövő hadviseléséből. Azon az őszön az izraeli légierő megsemmisítette Szíria épülő reaktorát al-Kibárban, mégpedig úgy, hogy az izraeli gépek kiiktatták Szíria légvédelmi radarjait. A radarok eleinte teljesen üresnek mutatták az eget, azután pedig egyetlen pillanat alatt több száz ellenséges gép közeledését jelezték.

 Izrael valószínűleg szeretné kihasználni a sebezhetőséget, amire az amerikaiak jöttek rá két évvel ezelőtt Irán nagyvárosainak elektromos ellátása kapcsán. Mint kiderült, ez internetes vezérlésű, ha tehát rászabadítanak a hálózatra egy olyan vírust, mint a Stuxnet volt, egész iráni városok borulhatnak teljes sötétségbe.

Az Egyesült Államok vezérkarának közvetlen felügyelete alatt működő, Joint Warfare Analysis Center (JWAC) nevet viselő, rendkívül titkos kutatóintézet fedezte fel 2009-ben ezt a hiányosságot, állítja egy ma már nyugdíjban lévő hírszerző tiszt, aki úgy véli, az izraeliek ma már arra is képesek, hogy az internetre hagyatkozó iráni parancskiadási és ellenőrzési rendszert blokkolják. Tony Decarbo, a JWAC igazgatója nem volt hajlandó ezen értesüléseket kommentálni.

Az izraeliek elektronikus csapásukat minden bizonnyal egy Jumbo Jet nagyságú, pilóta nélküli légi jármű bevetésével kezdik meg. Ennek a gépnek a korai változatát Heronnak nevezték el, a mostani Eitán névre hallgat. Az izraeli sajtó értesülései szerint az Eitán képes arra, hogy megszakítás nélkül húsz órán át repüljön, fedélzetén egy tonnányi súllyal. Állítólag azonban létezik a drónnak egy olyan verziója is, amely már 45 órán át a levegőben tud maradni.

A pilóta nélküli gépek kulcsfontosságú szerepet játszottak az iraki, afganisztáni háborúkban és ma is heti rendszerességgel vetik be őket terrorcsoportok ellen Pakisztánban és Jemenben. Az amerikai drónok elsősorban rakétacsapásaikról híresek, az izraeliek viszont az elektronikus hadviselés terén mondják ki az utolsó szót.

Valószínű, hogy az Eitánok és a Heronok egy különleges, Égi Hollók nevet viselő légiegység keretén belül állnak hadrendbe. A Jerusalem Post még tavaly idézte az elektronikus hadviselő egység parancsnokát, aki szerint a cél az ellenséges rendszerek megbénítása és semlegesítése.

Fred Fleitz, az amerikai Kongresszus hírszerzési ügyekben illetékes állandó bizottsága korábbi republikánus vezetője, aki több alkalommal találkozott az izraeli védelmi és hírszerző közösség embereivel, azt állítja, szentföldi tárgyalópartnerei semmilyen eshetőséget sem zártak ki. „Úgy vélem, az izraeli légierőnek légi utántöltéssel módjában áll ezeket a helyszíneket elérni. Ki kell iktatniuk a radarokat és a légelhárítást. Támadhatnak rakétákkal, de a drónflottájukkal is.”

Bárhogyan is dönt végül a zsidó állam Irán kapcsán, egyféle küldetéshez nem férhet kétség. Egy magas rangú izraeli illetékes a Daily Beastnek elmondta: Izrael egyik legfontosabb politikai stratégiai célja az iráni döntéshozók meggyőzése, miszerint a nukleáris infrastruktúrájukat nagyon komoly és valós veszély fenyegeti. „A nukleáris program leállításának egyetlen ismert módja, ha hiteles katonai fenyegetés mér megsemmisítő szankciókat. Líbia erre a legjobb példa.”

Amennyiben a múlt iránymutatásként szolgál ebben az ügyben: nem valószínű, hogy Izrael akkor mér csapást, amikor hivatalos tényezői ennek kilátásait latolgatják a sajtóban. Más szavakkal: ha Izrael nyíltan emlegeti a katonai csapás lehetőségét, nem valószínű, hogy az küszöbön állna. Ha azonban a zsidó államban beáll a rádiócsend – ahogyan 1981-ben, az iraki atomlétesítmény, Oszirak elleni támadáskor történt –, az annak jele lehet, hogy az iráni atomprogramnak már nincs sok ideje hátra.

Mikor Jimmy Carter 1980-81-ben átadta az elnökséget Ronald Reagannek, Sam Lewis amerikai nagykövet arra figyelmeztette az új adminisztrációt: sanszos, hogy Menáchem Begin miniszterelnök elrendeli Oszirak bombázását. Lewis egy interjúban azt állította, a lehető legvilágosabban felhívta ennek veszélyeire az új amerikai kormány figyelmét. „Megbeszéléseket folytattunk az izraeliekkel, miként akarják leállítani a projektet, volt rengeteg hír, aztán egyik sem jött be.”

Lewis és stábja tette tovább a dolgát. Majd 1981. június 7-én – mellőzve minden figyelmeztetést – az izraeli harci gépek az Opera Hadművelet keretében, koromsötét éjszaka, a jordán légtér igénybe vételével meglátogatták a Bagdadtól délkeletre elterülő Oszirakot. „A későbbiekben az volt az érzésem, tudnunk kellett volna, hogy ez a bombázás meg fog történni”, nyilatkozta Sam Lewis. „Amikor vége lett, nem voltam meglepve; zavart éreztem csupán, hogy a hallgatás ilyen szinten félre tudott vezetni.”

Mindebből tanulhat az Obama adminisztráció is, ha ki akarja számítani, Izrael mikor és mit tesz Iránnal. Barack Obama elnök hivatalba lépése óta a felszínen ugyan rendkívül elmérgesedett a két ország viszonya, a felek azonban biztosították, hogy ez ne menjen a katonapolitikai együttműködés rovására, így Obama és Binjamin Netanjáhu miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadójukat azzal bízták meg, hozzanak létre a két ország közt egy rendszeres video-telekonferenciákkal felturbózott konzultációs rendszert. Létrejött egy Irán-bizottság is, amelynek célja a szankciók eredményességének ellenőrzése, az információk megosztása és általában az, hogy egyik oldal se a lapokból értesüljön arról, ha a másik valami nagyszabású dolgot művel. Netanjáhu, aki érthető okoknál fogva nem bízik az egy időben az 1967-es határok visszaállítását emlegető amerikai elnökben (mint nemrég egy bájos párizsi epizód során kiderült: Obama ki nem állhatja őt), nem volt hajlandó semmiféle egyértelmű biztosítékot adni arra nézve, hogy a Fehér Házat értesíti Irán megtámadásáról, vagy pláne ahhoz engedélyt kérjen – noha egy ilyen támadás valószínűleg kiváltana egy Amerika elleni terrortámadást.

Mindez további feszültséget kelt a két ország viszonyában: Leon Panetta ennek jegyében fejezte ki a minap határozott kívánságát a színfalak mögött, miszerint meg akar beszélni Jeruzsálemmel minden katonai akciót, mégpedig előre. Nem kizárt azonban, hogy a zsidó állam honvédelme okult a 2007-ben történtekből. Ehud Olmert akkori miniszterelnök – mint az Condoleezza Rice most megjelent memoárjaiból kiderül – szinte könyörgött George W. Bushnak, bombáztassa le a szíriai atomlétesítményt al-Kibárban, az elnök azonban nemet mondott, és azt tanácsolta Olmertnek, diplomáciai úton (!) próbáljon valahogy kiegyezni Szíriával, amely Izrael létét sem ismeri el, és pontosan azért barkácsol termonukleáris fegyvert, hogy letörölje a térképről. Ehud Olmert megköszönte a tanácsot, azután az izraeli légierő törölte le al-Kibárt a térképről.

MÉG SOK ILYEN ÉRDEKES CIKKRE LENNÉL KÍVÁNCSI? ITT TÖBB SZÁZAT TALÁLSZ, ELŐÁLLÍTÁSUK PÉNZBE, IDŐBE KERÜLT. IDE KATTINTVA LEHETŐSÉGEIDHEZ MÉRTEN SEGÍTHETED A MIÉRT CIONT. KÖVESD MÁSOK JÓ PÉLDÁJÁT!

Az Új Kelet következő számából: Irán eltemette rakétavédelme kidolgozóját

A tárgyalásokban, a nyomásgyakorlásban és a további szankciókban látja a kiutat az Egyesült Államok az iráni atomfegyverkezés okozta helyzetből. A fegyveres leszámolást gyakorlatilag a világ egyetlen kormánya sem támogatja, vannak viszont, amelyek kifejezetten ellenzik – pedig Izrael szerint Irán közelebb van az atombombához, semmint azt a világ gondolná. Eközben a levegőbe repült a Forradalmi Gárda egyik rakétabázisa; Khameini ajatollah személyesen temette el a Forradalmi Gárda robbanásban meghalt parancsnokát.

Mukaddám tábornoknak immár az örök világosság fényeskedik

Nem tudni, Izrael fegyveres erői állnak-e a Teherántól 45 kilométerre lévő rakétabázison bekövetkezett robbanásban, amelyben életét vesztette Hasszán Mukaddám tábornok, az elit Forradalmi Gárda parancsnoka és tizenhat további gárdista. A detonáció akkora erejű volt, hogy azt még Teheránban is hallani és érezni lehetett.

A hivatalos iráni magyarázat szerint baleset történt, miközben a gárdisták muníciót szállítottak, és cáfolták, hogy szabotázs történt volna, megfigyelők azonban arra emlékeztetnek: amennyiben mégis idegenkezűségnek köszönhető a „baleset”, Irán – amely nincs arra felkészülve, hogy harcba szálljon Izraellel vagy pláne az Egyesült Államokkal – a maga szempontjából is jobban teszi, ha nem veszi ezt tudomásul.

Nem ez az első eset, amikor végzetes baleset történik a Forradalmi Gárda lőszerraktárában. Tavaly október 12-én ugyancsak többen életüket vesztették a nyugat-iráni Khoramabádban bekövetkezett robbanásban. Akkor azonban nem halt meg magas rangú főtiszt, mint most.

Mártírnak nevezte Hasszán Mukaddámot és temetésén személyesen is részt vett Ali Khamenei ajatollah, Irán legfőbb vallásik méltósága. A veterán tábornoknak igen sokat köszönhetett hazája honvédelme: ő volt a Forradalmi Gárda tüzérségi és rakétaprogramjának az atyja. Az iraki-iráni háborút végigharcolt veterán családjánál személyesen kondoleált Ahmad Vahidi hadügyminiszter, aki Mahmúd Ahmedinedzsád személyes részvétét tolmácsolta a hátramaradottaknak.

Noha semmilyen bizonyíték nem merült fel arra, hogy Izrael idézte volna elő a robbanást, a baleset bekövetkeztének időpontja máris élénk találgatásokra ad okot a világsajtóban. Egy nyugati hírszerzési forrás hétfőn közölte a Time magazinnal, hogy a Moszad állt a merénylet mögött. „Ne higgyék el az irániaknak, hogy baleset történt”, idézi az amerikai magazin a meg nem nevezett forrást, aki hozzátette: lesznek további szabotázscselekmények is, amelyek célja, hogy végérvényesen megakassza az iráni atomfegyverkezést. „Van még lőszer a tárban”, fogalmazott a Time-nak nyilatkozó ismeretlen.

A világ nem nagyon akar mit kezdeni Iránnal

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök szerint az ENSZ jelentése nem tárja fel a maga teljességében az iráni atomprogramot. Miközben a világ nagy és kevésbé nagy hatalmai megpróbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a Gonosz új tengelye kovácsolódik Szíria, Irak és Irán eddig valószínűtlennek tűnt szövetségében.

 „Irán közelebb van a bombához, semmint azt gondoltuk”, jelentette ki Binjamin Netanjáhu kormányfő a kabinet tagjai előtt, leszögezve, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége (IAEA) jelentése csak arra tért ki, amit egzaktan be lehet bizonyítani, ezzel szemben az iráni atomprogramnak a valóságban sok olyan eleme van, aminek csak közvetett bizonyítékai léteznek. A miniszterelnök nem részletezte, konkrétan mire gondol, ami nem szerepel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség múlt heti, nagy port felvert jelentésében, amely nem hagy kétséget afelől, hogy az iszlamista rezsim atomfegyver előállításán dolgozik.

Mintha a jelentés a világon se lenne

Netanjáhu sokadszor arra hívta fel a világ vezetőit, fogjanak össze és közösen akadályozzák meg az iráni atomfegyverkezés folytatását, úgy tűnik azonban, ez pusztába kiáltott szó marad. Míg maga Teherán kitart amellett, hogy atomprogramja békés, energetikai célokat szolgál és „kiegyensúlyozatlannak”, továbbá „politikailag motiváltnak” nevezi az ENSZ-jelentést, mindazon hatalmak, amelyeknek módjukban állna további nyomást gyakorolni az elmúlt években már így is súlyosan szankcionált országra, úgy tesznek, mintha a jelentés soha nem is látott volna napvilágot, vagy nem az állna benne, ami.

Barack Obama amerikai elnöknek Honoluluban, az ázsiai-csendes-óceáni gazdasági csúcsértekezleten nyílt lehetősége arra, hogy a problémát vendégeivel, köztük Dmitrij Medvegyev orosz államfővel is megvitassa. Oroszország, Irán egyik legfontosabb gazdasági és stratégiai partnere már a jelentés kiadása előtt úgy vélekedett, súlyos hibát vét, aki kezet emel Iránra, sőt, azt is kimondottan ellenezte, hogy a már életben lévő szankciókat tovább súlyosbítsák. A fagyos orosz álláspont Hawaii melegén sem enyhült, sőt Moszkva az Európába tervezett amerikai rakétavédelmi kezdeményezést is felrótta vendéglátójának. Obama a maga részéről fontosnak tartotta, hogy gratuláljon Medvegyevnek ahhoz, hogy Oroszország a jövő hónaptól tagja lesz a Világkereskedelmi Szervezetnek. Moszkva 1993 óta áhítozott a tagságra, de azt az előző amerikai adminisztrációk negatív hozzáállása miatt nem kapta meg.

Honolulu: Medvegyev hálás lehet a WTO-tagságért Barack Obamának

A kínaiak még tanulmányozzák

Míg Oroszország, ha nem is mellszélességgel, de felsorakozott Irán mellett, feltűnően hallgat az ENSZ jelentése óta a perzsa állam másik fontos patrónusa, Kína, amely utolsó megnyilvánulásában még „nagyobb rugalmasságot” tanácsolt külügyi szóvivője útján Teheránnak. Peking múlt kedd óta csak annyit közölt, „tanulmányozzák”az Atomenergia Ügynökség jelentését, elvárja, hogy az IAEA „objektív” legyen. „Jelenleg úgy hisszük, valamennyi félnek többet kellene tennie a párbeszéd és az együttműködés előmozdítása érdekében”, hangzik a pártzsargonban megfogalmazott közlemény.

Kína Oroszországhoz hasonlóan eddig négy alkalommal szavazta meg az Irán elleni nemzetközi szankciókat, holott vétójogával élve megakadályozhatta volna azokat. Kína-szakértők szerint Pekingnek nem érdeke, hogy további gazdasági nyomásgyakorlással károsítsák az Iránnal folytatott kereskedelmét, ugyanakkor nem érdeke az sem, hogy a folyamatos teheráni feszültségkeltés miatt tovább dráguljon az olaj világipaci ára – ellentétben Oroszországgal, amelynek gazdasági sikeréhez nagyban járul hozzá a folyamatosan dráguló nyersolajár.

Több elemző szerint Kína egyelőre kivár, mivel főképp arra kíváncsi, miként reagál az arab világ, de meg akarja várni az amerikaiak és az európaiak véleményének kialakulását is. Miután azonban az ENSZ-jelentés rendkívüli súlyú tényeket sorol fel, nem valószínű, hogy Kína az abban foglaltakat az oroszokhoz hasonlóan egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Szíria tagságát felfüggesztették

Az Irán körül kitört nemzetközi botrány közepette felértékelődőben a szíriai rezsim értéke Teherán szemében. Iránnak, amennyiben még inkább elfogy körülötte a levegő, stabil szövetségesekre van szüksége. Az iszlám köztársaság nem véletlenül kárhoztatta az Arab Liga szombati döntését, amelynek értelmében a tagállamok 18 igen szavazattal felfüggesztették Szíria tagságát. A felfüggesztés ellen az érintetten kívül csak a sokban Damaszkusz bábjának tekinthető Libanon, valamint az a Jemen szavazott, amelyet ugyancsak fenyeget a felfüggesztés.

A Básár Asszad rendszeréhez hű alaviták tömegtüntetése Damaszkuszban a Liga döntése ellen

Az Arab Liga egyetlen tagállamát sem függesztette fel soha, kivéve Egyiptomot, amelyet az Izraellel kötött béke miatt golyóztak ki tíz évre az 1945-ben alapított szervezetből. A döntés hatalmas csapás annak a rezsimnek a presztízsére, amely valaha az arab nacionalizmus zászlóshajójának tartotta magát. A Liga még Irak tagságát sem függesztette fel 1991-ben, amikor lerohanta Kuvaitot.

A lépés nem pusztán elvi jelentőségű; az Arab Liga arra is készül, hogy különféle politikai és gazdasági szankciókat is életbe léptessen a nemzetközi közösségben évtizedek óta fekete báránynak számító állammal szemben. „Szíria drága ország valamennyiünk számára, és ez fájdalmassá teszi a döntés meghozatalát”, édesítette meg Hámád bin Dzsásszim katari külügyminiszter a keserű pirulát. „Reméljük, bátor lépést tesznek Szíriában, útját állják az erőszaknak és valós párbeszédet kezdenek, amely az igazi reformok felé vezet.”

Szíriában a zsarnoksággal szemben nyolc hónapja tartó felkelés legvéresebb hónapja máris a november: ebben a hónapban az államvédelmisek 250 embert gyilkoltak meg, a legtöbbjét a lázadó Homsz városának ostromakor. Damaszkusz korábban már elfogadta az Arab Liga béketervét, de még csak kísérletet sem tett arra, hogy béketárgyalásokat folytasson az ellenzékkel.

Eltűnhet az alavita rezsim

A külvilágtól hermetikusan elzárt rendőrállamból nem könnyű hírekhez jutni, több ellenzéki forrás szerint azonban azért lehetetlen valamiféle kiegyezés a rendszerrel, mert az oly messzire ment a kegyetlenkedésben, hogy a lakosság többségét alkotó szunniták más megoldást már nem tudnak elképzelni, mint az alavita kisebbség hatalomtól való teljes megfosztását és a síitizmus ezen ágának eltűnését az országból.

Bin Dzsásszim javasolta, hogy az Arab Liga tagállamai hívják vissza nagyköveteiket Damaszkuszból, ez a lépés azonban nem kötelező, minden tagállamnak a saját belátására van bízva, meglépi-e. A Liga lapzártánk után újabb ülést tart a marokkói Rabatban, és megvizsgálja, vajon jobb belátásra tért-e Básár Asszad rendszere. Nem valószínű azonban, hogy Damaszkusz addig véget vetne a lakosság irtásának.

Juszef Ahmed, Szíriának az Arab Ligába akkreditált küldötte illegálisnak és a szervezet alapokmányával ellentétesnek nevezte a döntést, megismételte azokat a vádakat, hogy a felkelést külföldről szítják, és feltétel nélküli fegyverletételre szólította fel a felkelőket.

Szíria november másodikán, kimondott nyomás hatására egyezett bele abba, hogy elfogadja az arab országok béketervét, amelyet elsősorban a régió növekvő destabilizálódása láttán aggódó Szaúd-Arábia erőltetett minden eszközzel. A béketerv értelmében a szíriai rendőrállamnak fel kellett volna hagynia azzal, hogy páncélos egységekkel intéz támadásokat a felkelők ellen, el kellett volna engednie a politikai foglyokat, akikből mostanra akár több tízezer is lehet, és hagynia kellett volna, hogy az újságírók és az emberjogi csoportok dolgozói a munkájukat végezhessék az ország területén. Mindebből semmi nem valósult meg.

Az Arab Liga tagállamai azt is el akarják kerülni, hogy a szíriai rezsim a Moamer Kadhafi rendszeréhez hasonló véget érjen, és azt sem szeretnék, ha Szíriában is beavatkozna a NATO, ahogyan Észak-Afrikában is tette. Bin Dzsásszim külön kitért arra, hogy Szíria esetében „senki sem beszél légitilalmi övezet kialakításáról”.

Hasonló szellemben nyilatkozott Nábil Elárábi, az Arab Liga főtitkára, aki szerint a határozat fő célja az, hogy a külföldi intervenciót elkerüljék. A NATO korábban nem nyilatkozott úgy, hogy be kívánna avatkozni Szíriában, sőt, éppenséggel több ízben kizárta a beavatkozás lehetőségét. Újabb szankciókról sincs szó, miután Szíriával szemben az elmúlt évtizedekben már minden lehetséges szankciót meghoztak.

A damaszkuszi rezsim erőszakos megdőlése átrendezné a Közel-Kelet politikai térképét. Szíria egyfelől hagyományosan a térségbeli orosz nyomulást szolgáló trójai faló, másfelől az iszlamista Irán egyetlen arab szövetségese, ugyanakkor a Libanon nagy részét és a Gázai-övezet egészét uraló Hezbollah és Hamasz terrorszervezetek kettes számú szponzora Teherán mellett. Básár Asszad rendszerének összeomlásával a világ legnagyobb terrorista infrastruktúrája kényszerülne nagyszabású átrendeződésre.

Irak és Irán újból közeledik

Az átrendeződés aligha lenne ínyére Iránnak, amely haladéktalanul védelmébe vette Szíriát az Arab Liga döntésével szemben, mondván, azzal külföldi hatalmak kezére játszanak, holott esélyt kellett volna adni Asszad „reformjainak”. Rámin Mehmánpárászt iráni külügyminiszter véleménye szerint a tagság felfüggesztése „nem segíti a probléma megoldását, csak tovább bonyolítja azt”.

A szavazás során tartózkodó Irak vezérkari főnöke, Babak Zebári (jobbra) eközben meglepetésszerűen Teheránban bukkant fel. A demokratikus Irak hadseregének kurd származású főparancsnoka Mohamed Pákpúr tábornokkal, az iráni Forradalmi Gárda főparancsnokával folytatott megbeszélése nyomán egy eddig egészen valószínűtlen szövetség sejlik fel: olyan egységfront, amelyben Szíria, Irak és Irán alakít tengelyt. A három országban közös, hogy valamennyien fel kívánják számolni Izraelt, mind a hárman kísérletet tettek atomfegyver birtoklására; Szíria és Irak reaktorát az izraeli légierő korábban már lebombázta. A be nem jelentett látogatásra másfél hónappal azelőtt került sor, hogy az amerikaiak és az irakiak megállapodása értelmében a teljes amerikai haderőt kivonják Irakból. Az Egyesült Államok és a bagdadi kormány korábban több alkalommal azzal vádolta Iránt, hogy tevőlegesen elősegíti a demokratikus rendszer ellen lázadó síita terrorcsoportok tevékenységét Irak területén.

Mohamed Pákpúr, a Forradalmi Gárda főparancsnoka

Észak-Korea a Gonosz Tengelyében

A váratlanul formálódó szíriai-iraki-iráni tengely mellett sorakozott fel nyilatkozatával az érintett országok nukleáris fegyverkezését elősegítő Észak-Korea, amely vasárnapi megnyilvánulásában új közel-keleti háború szításával vádolta meg Izraelt és az Egyesült Államokat. A dél-koreai és amerikai rizssegélyen élő, ám atomfegyvert kifejlesztő sztálinista rezsim az ENSZ tavalyi jelentése szerint nem csak az atom-, de a ballisztikus fegyverek terjedését is elősegítette a térségben. Phenjan a saját hivatalos hírügynöksége útján kommentálta a Közel-Keleten kialakult helyzetet, mondván, Izrael és Amerika „nyíltan felfedik katonai támadó terveiket”.

Hasszán Naszralla is megszólalt

Nem tetszenek az Iránnal és Szíriával kapcsolatos fejlemények Hasszán Naszralla sejknek, a libanoni Hezbollah terrorszervezet vezérének sem. Naszralla Bejrútban a Mártírok Napja alkalmából jelentette ki, hogy egy Teherán vagy Damaszkusz elleni csapás háborút eszkalálna a térségben. A sejk ugyanakkor kizárta annak lehetőségét, hogy Izrael a közeljövőben háborúzzon Libanonnal. Véleménye szerint az Egyesült Államok azért „bünteti” Iránt és Szíriát, mert az Arab Tavasszal neki nem tetsző változások álltak be a Közel-Keleten.

Izrael most leszámol Iránnal?

Miközben az Egyesült Államok azon van, hogy közel-keleti katonai befolyását csökkentse – Irakból még az idén, Afganisztánból 2014-ig ki akar vonulni –, nem elképzelhetetlen, hogy kénytelen lesz még az eddigieknél is erőteljesebben beavatkozni, mégpedig az izraeli-iráni leszámolás miatt.

Atomerőmű Busehrben: ez lesz Irán Oszirakja?

Az izraeli sajtóban megjelenő hírek arra engednek következtetni, hogy Binjámin Netanjáhu miniszterelnök és Ehud Bárák védelmi miniszter jelenleg kormányuk vonakodó tagjait győzködik egy Irán elleni csapás szükségszerűségéről, arról, hogy a zsidó államnak megelőző csapást kell mérnie az iszlamista rezsimre, amennyiben meg akarja akadályozni, hogy Teherán nukleáris fegyverhez jusson.

A baloldali Háárec szerdai jelentése szerint Netanjáhu és Bárák többséget akarnak elérni a kabinetben, mielőtt meghozzák a döntést. Főként Ávigdor Lieberman külügyminisztert kell megdolgozni, miután az egyébként keményvonalasként ismert politikus ellenzi az iráni atomfegyverkezés erőszakos megsemmisítését.

A Háárec cikke előtt Izrael első számú véleményformálója, Náchum Bárnea jelentetett meg vezércikket a legnagyobb példányszámú izraeli napilap, a Jediot Achronot első oldalán Atomnyomás címmel. A cikk első mondata azt feszegeti, vajon a kormányfő és a védelmi miniszter a többi kormánytag kizárásával, kettesben határozták-e el az iráni atomlétesítmények megtámadását?

 

„Sokakat foglalkoztat ez a kérdés a védelmi establishment berkeiben és magas kormánykörökben”, folytatódik Bárnea publicisztikája. „Nyugtalanítja a külföldi kormányokat, amelyek nehezen értik meg, mi történik itt: egyfelől mind több pletykát hallani egy, a Közel-Kelet arculatát megváltoztató izraeli lépésről, amely valószínűleg generációkra megpecsételi Izrael sorsát; másfelől még csak nyoma sincs társadalmi vitának. Irán megtámadásának témája az izraeli közbeszéd legalján van”.

Régóta érik, hogy a zsidó állam egyoldalú lépéssel akadályozza meg az őt több alkalommal megsemmisítéssel, felszámolással fenyegető Iránt abban, hogy atomfegyverhez jusson, de egy Irán elleni csapást több más is indokol. Teherán komoly összegekkel, csempészett fegyverekkel és ideológiával támogatja a gázai Hamaszt, a libanoni Hezbollahot és több más, Izrael vesztére törő terrorszervezetet. Megnehezíti az Irán elleni támadást, hogy a két ország technikailag nincs és soha nem is volt hadiállapotban: az iszlám forradalomig kitűnő kapcsolat létezett köztük, amely csak az ajatollahok hatalomra jutásával romlott meg. Egy megelőző csapás esetén nemzetközi jogilag a zsidó állam agresszor lenne.

Izraelnek a csapás mérlegelésekor gondolnia kell arra is, mi lesz a mintegy húszezres iráni zsidóság sorsa. Nem kétséges, hogy amennyiben nem sikerül nagy részük szervezett kimenekítése, a perzsa állam nyilvánvalóan ezeken a túszként kezelt embereken áll majd bosszút.

Ahmedinedzsád urániumdúsítóban. Hamarosan bunkerbe kényszerülhet

Több amerikai elemző arra mutat rá, hogy külpolitikailag Izrael semmit sem veszíthet, ellenben nagyon sokat nyerhet az iráni atomfegyverkezés megsemmisítésével. Igen fontos az időzítés: a zsidó állam az utóbbi időben regionálisan elszigetelődött, Egyiptommal felforrósodott a korábbi „hidegbéke”, Jordániával elhidegültek a viszonyai, a korábbi szövetséges Törökország látványosan ellenséges hangot ütött meg, Libanon, amellyel hadiállapotban van, a földközi-tengeri ásványkincseire vetett szemet, a szíriai atomlétesítményt pedig három éve bombázta szét Izrael. A palesztinok UNESCO-ba való felvételét megszavazták, és államiságukat is valószínűleg csak az amerikai vétó miatt nem fogja megszavazni az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

Marc Lynch, a George Washington Egyetem Közel-Kelet szakértője szerint ilyen körülmények között a zsidó állam „nem sokat veszíthet” azzal, ha csapást mér Iránra, mert „hanyatlónak látja önnön stratégiai pozícióját. Nincs békefolyamat.” Lynch, aki nem látja túl valószínűnek, hogy a zsidó állam csakugyan beviszi az ütést a perzsa rezsimnek, megjegyzi, hogy az izraeli sajtóban tapasztalható „csináljuk már meg” hangulatnak más célja is lehet: az, hogy cselekvésre sarkallja Barack Obama elnököt.

Izraelnek a mostani helyzetben vesztenivalója már nem nagyon van

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA) november nyolcadikán kell nyilvánosságra hoznia az iráni nukleáris programmal kapcsolatos jelentést. Most azonban, hogy kiderült: az IAEA gyakorlatilageltitkolta a korábbi, hasonló jellegű szíriai törekvéseket, valamint azt, hogy Damaszkusz a pakisztáni atombomba atyját felhasználva szeretett volna tömegpusztító fegyverre szert tenni, senki nem lehet biztos abban, vajon a jelentés a teljes valóságot tartalmazza, vagy azt kozmetikázzák Irán érdekében, nehogy Izrael támadjon?

Julian Borger, a brit Guardian diplomáciai cikkírója szerint az IAEA jelentése „majdnem bizonyosan feszültségekhez fog vezetni abban a térségben, amelyet sebezhetővé tettek az idei arab forradalmak és a szíriai felfordulás. Egy újabb kemény ENSZ BT-határozat hiányában az Egyesült Államok azzal a dilemmával néz majd szembe, hogy nemzetközi felhatalmazás nélkül vigyen véghez katonai beavatkozást, vagy  megkockáztassa, hogy kihagyja az esélyt, amikor Irán még sebezhető.”

A Guardian egy másik cikkben azt állítja, „a brit fegyveres erők kontingenciatervet hoznak létre egy potenciális Irán elleni katonai akcióra, miközben egyre nő az aggodalom Teherán nukleáris dúsító programja miatt”. A lap szerint a brit védelmi minisztérium „úgy hiszi, az Egyesült Államok célzott rakétacsapásokat határozhat el egyes kulcsfontosságú iráni létesítmények ellen. Brit illetékesek azt állítják, ha Washington emellett dönt, bármilyen küldetéshez Nagy-Britannia katonai segítségét fogja kérni és meg is kapja, dacára a koalíciós kormányban meglévő mélységes fenntartásoknak.”

Irán most még sebezhető, ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni

Eközben az amerikai-iráni viszony az eddigiekhez képest is mélyponton van azt követően, hogy Teherán a mexikói Zeta drogkartellel akarta látványos mészárlás keretében eltenni láb alól Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetét. A State Department keddi bejelentése szerint hétoldalas „hőbörgést” kaptak iráni hatóságoktól, akik tagadják, hogy az elit iráni Forradalmi Gárda élcsapataként számon tartott al-Kudsz egységnek bármi köze lenne az összeesküvéshez. Irán a levélben nem csak tagad, de egy jövőbeli iráni-amerikai dialógus lehetőségét is felcsillantja.

Szaúd-Arábia az ENSZ elé viszi az összeesküvés ügyét

Szaúd-Arábia arra készül, hogy a washingtoni nagykövete meggyilkolására szőtt összeesküvés ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vigye. Ennek következtében újabb nemzetközi gazdasági szankciókkal sújthatják az iszlamista rezsimet, amely azt állítja, semmi köze semmilyen összeesküvéshez.

A szaúdi királyság formálisan is kérelmezte az ENSZ főtitkáránál az eljárás megindítását, jelentette a Londonban arab nyelven megjelenő as-Sark al-Auszát című lap, Szaúd-Arábia ENSZ-képviseletének közleményét idézve.

Szaúd al-Fejszál külügyminiszter

Az Egyesült Államok múlt hét kedden jelentette be, hogy letartóztatta azt az iráni-amerikai kettős állampolgárt, aki az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű elitegysége megbízásából a mexikói Los Zetas terror-drogmaffia egy emberével tárgyalt Ádel al-Dzsubeír, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete meggyilkolásáról. A diplomatát egy olyan étteremben akarták felrobbantani, amelyet más diplomaták és amerikai politikusok is szép számmal látogatnak. Az amerikai letartóztatásba került 56 éves Mánszúr Arbábsziár, a texasi Corpus Christi lakosa százezer dollárt előleget utalt át a megállapodott 1,5 milliós honoráriumból a Los Zetas emberének, nem tudva arról, hogy az amerikai szövetségi kábítószer-hivatal, a DEA beépített emberével egyezkedik.

Iráni forradalmi gárdisták. Az egyik tisztjük a lebukott férfi unokatestvére

Az Egyesült Államok a legmagasabb szinten teszi felelőssé a történtekért az iráni kormányt, amely cáfolja, hogy köze lenne az összeesküvéshez, s a bejelentést gyermekes és cinikus kísérletnek tartja, amelynek célja Irán további elszigetelése. Az iszlám köztársaság ellen eddig számos szankciót hoztak, mivel alaposan feltehető, hogy atomprogramja nem csak békés célokat szolgál.

A Khobar Towers az iráni merénylet után. Volt már precedens

Szaúd-Arábia azután tett megfelelő lépéseket az ENSZ-ben, hogy Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke kijelentette, országa „a lehető legkeményebb szankciókat” igyekszik foganatosítani Teherán ellen, és az is elhangzott, hogy Washington semmilyen opciót nem zár ki – elvileg tehát a katonai beavatkozást sem. A Fehér Ház a jelek szerint egyelőre az Iráni Iszlám Köztársaság további elszigetelésére és az országot sújtó gazdasági szankciók kiterjesztésére kezdett diplomáciai hadjáratot az ENSZ-ben, megkeresve az üggyel elsőként a Biztonsági Tanács többi tagját. Amerika – Joe Biden alelnök szavaival élve – „a világ közvéleményét kívánja egyesíteni” Irán ellen.

A Pentagonból érkezett oktató a legmodernebb haditechnika használatát oktatja szaúdi tiszteknek

Nem hisz a teheráni cáfolatoknak Szaúd al-Fejszál koronaherceg, szaúdi külügyminiszter sem, aki Bécsben jelentette ki, hogy egyértelműen Irán a felelős az összeesküvésért, amire Rijád „megfelelő választ” fog adni. Ramín Mehmánpárászt iráni külügyi szóvivő erre válaszolva jegyezte meg, hogy az effajta „barátságtalan” megjegyzések kizárólagos alapját az amerikai állítások képezik, amelyekre nincs semmi bizonyíték.

A két ország között hónapok óta egyre feszültebb a viszony, különösen mióta Irán üdvözölte a térségbeli arab forradalmakat, a szövetséges szíriai rezsim elleni népfelkelés kivételével. Rijád korábban – az ország megnevezése nélkül – már bírálta Teheránt, amiért lázongást szított a szaúdi síita kisebbség körében, amely október harmadikán össze is csapott a biztonsági erőkkel. Korábban Teherán tiltakozott amiatt, hogy a bahreini síita lázadás elfojtásában szaúdi egységek is részt vettek. Egyesek szerint a nagykövet meggyilkolásával Irán ezt a lépést akarta megbosszulni.

1994: a Buenos Aires-i zsidó közösségi központ felrobbantása Irán számláját terheli

Az ügyben hallatta hangját Irán legfőbb vallási méltósága, Ali Chamenei ajatollah is, aki „határozott válaszlépéseket” helyezett kilátásba arra az esetre, ha hazájával szemben további szankciók születnek. Az ajatollah, aki a legvégső szót mondja ki Iránban nem csak vallási, de minden ügyben, úgy véli, az „abszurd” állítások célja az, hogy az Egyesült Államok elterelje a figyelmet a saját gazdasági problémáiról és a Foglaljuk el a Wall Streetet! mozgalomról.

Mahmúd Ahmedinedzsád iráni államfő összetákolt forgatókönyvnek nevezte a vádakat, és azt állította, Irán civilizált nemzet, amely sohasem folyamodik orgyilkosságokhoz. „A terror kultúrája magukhoz tartozik”, üzente az Egyesült Államoknak.

Irán már korábban is követett el terrorcselekményt úgy amerikai, mint szaúd-arábiai földön. Iráni felbujtásra cselekedett az iszlámra áttért afro-amerikai David Belfield, aki – már Daúd Szalahuddín néven – a marylandi Bethesdában meggyilkolta Ali Akbár Tabatabai volt iráni diplomatát (balra), majd sikerült elmenekülnie. Ma is Iránban él. 1996-ban egy szaúdi terrorsejt iráni támogatással hajtott végre robbantásos merényletet a Khobar Towers ellen, ahol abban az időben amerikai tengerészgyalogosok garnizonja volt található. Egyértelműen az iráni támogatású Hezbollah állt a Buenos Aires-i zsidó közösségi ház 1994. évi felrobbantása mögött.

Az iráni külügyminisztérium vasárnap a teheráni svájci ügyvivőt kérte fel arra, hogy kíséreljen meg kapcsolatot teremteni az amerikai letartóztatásban lévő Mánszúr Arbábsziárral – az al-Kudsz tisztje, Abdul Reza Sáhláj unokatestvérével –, akiről Teherán azt állítja, semmilyen hivatalos kapcsolatban nem állt és nem is áll vele. Mivel az iszlám forradalom óta Irán és az Egyesült Államok nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, az amerikai érdekeket Svájc képviseli Teheránban. 

David Belfield, alias Daúd Szalahuddín, az Egyesült Államokban körözött orgyilkos ma szabadon él Iránban

Nyilatkozott az ABC Newsnak Arbábsziár felesége, aki kijelentette: noha már egy ideje külön él a férjétől, mégsem tudná elképzelni, hogy ekkora aljasságra legyen képes. „Rosszkor volt rossz helyen, ebben biztos vagyok”, jelentette ki.

Nem erről tanúskodnak a letartóztatott férfi vallomásának eddig napvilágra került részletei. Arbábsziár arról számolt be kihallgatóinak, hogy májusban találkozott először a DEA emberével, akit ő Zeta-tagnak vélt, és ekkor közölte vele először a tervet. A férfit állítása szerint „az iráni kormány magas rangú tagjai” utasították, köztük egy unokatestvére, „az iráni hadsereg tagja, de nem volt egyenruhában”.

A férfi (jobbra) két alkalommal találkozott júliusban a DEA beépített emberével az észak-mexikói Reynosában, amely a texasi McAllennell szemben van. Itt állapodtak meg arról, hogy a merénylet 1,5 millió dollárba fog kerülni. Foglalóként két részletben, augusztus elsején és kilencedikén százezer dollárt utaltak át, amiből a kezelési költség levonása után kétszer 49 ezer 960 dollár meg is érkezett Árbábsziártól a DEA-ember számlájára, amelyet az FBI egy fedett bankjánál vezettek.

Arbábsziár a merénylet megbeszélése végett szeptember 29-én repült Teheránból Frankfurton át Mexikóvárosba, ahol azonban már nem engedték belépni az országba, és feltették egy New York-i gépre. Így került a Kennedy repülőtérre, ahol letartóztatták.

Teherán meg akarta öletni a szaúdi nagykövetet

Már a nyáron tudta a Fehér Ház, de csak most hozták nyilvánosságra: egy iszlamista terrorszervezet a mexikói drogbandák egyikével próbált szövetkezni terrorcselekmények elkövetésére, amint azt az Amerika Népszava a Los Angeles Times cikke alapján korábban már lehetőségként említette. Ronald Reagan idején az ilyesmi casus belli lett volna; de most nem Ronald Reagannek hívják az elnököt.

A keddi bejelentés

Egyelőre újabb nemzetközi szankciókban és az Iráni Iszlám Köztársaság további nemzetközi elszigetelésében gondolkodik az Egyesült Államok azt követően, hogy nyilvánosságra hozták: az al-Kudsz (Jeruzsálem) nevet viselő iráni állami terrorkommandó egyik tagját és annak feltételezett bűntársát tartóztatták le. Mindkettejüket azzal vádolják, hogy összeesküvést szerveztek Ádel al-Dzsubeír, Szaúd-Arábia Washingtonba akkreditált nagykövete meggyilkolására. Az amerikai igazságügyi minisztérium közlése szerint a két letartóztatott az egyik mexikói drogkartell állítólagos tagjával tárgyalt a merénylet véghezviteléről.

A nagykövetet pokolgéppel akarták eltenni láb alól ebéd közben, kedvenc éttermében, függetlenül attól, hányan vesztik ott életüket a célponton kívül. Az étteremben gyakran megfordulnak képviselők és szenátorok, illetve más országok nagykövetei is.

A szaúdi nagykövet

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszony közölte: hazája alacsonyabb szintre fogja szállítani a diplomáciai kapcsolatot azokkal az országokkal, amelyek vonakodnak attól, hogy csatlakozzanak az atomfegyverkezése miatt máris súlyos szankciókkal sújtott Irán további megrendszabályozásához. Clinton elmondta: Barack Obama elnök telefonon fogja megbeszélni a továbbiakat a világ főbb vezetőivel.

Eric Holder igazságügyi miniszter közlése szerint a terv azon bukott meg, hogy az al-Kudsz terrorkommandó tagjai a drogkartellnek egy olyan tagjával vették fel a kapcsolatot, aki az amerikai hatóságok – a kábítószer-ügyekkel foglalkozó szövetségi Drug Enforcement Administration – beépített embere, fizetett informátora volt. Preet Bharara manhattani szövetségi ügyész szerint a merényletet csak tervezték, konkrét előkészületek annak végrehajtására nem történtek.

Holder, aki Robert Mueller FBI-igazgatóval és Bhararával közösen tartott kedden sajtótájékoztatót, egyértelműen kijelentette: az Egyesült Államok Iránt tartja felelősnek a merénylet tervezéséért, de nem kívánt konkrét választ adni arra, hogy az iráni kormány egyes tagjait is vádolják-e a nagykövet meggyilkolására szőtt összeesküvéssel.

A Fehér Ház semmilyen opciót nem zárt ki Iránnal kapcsolatban, több névtelenül nyilatkozó bennfentes szerint azonban az elnök a történteket nem tekinti hadüzenetnek, és nem várható Irán megtámadása, az viszont annál inkább, hogy diplomáciai és gazdasági síkon próbálnak az eddiginél keményebb nyomást gyakorolni Teheránra.

Az őrizetben lévő kettős állampolgár

Az amerikai hatóságok által megnevezett összeesküvők egyike, az 56 éves Mánszúr Arbábsziár iráni-amerikai kettős állampolgár, a másikuk az al-Kudsz Gholám Sákuri nevű tisztje, aki jelenleg szökésben van, minden bizonnyal hazájában, Iránban tartózkodik. Arbábsziár vallomásában azt állította, unokatestvére – Riza Sáhláj, az al-Kudsz magas rangú tagja – utasította arra, hogy miután üzleti kapcsolatai miatt Mexikóban is ismerős, kerítsen olyan drogkartellt, amely kellő díjazás fejében képes és hajlandó egy ilyen léptékű terrorcselekmény végrehajtására. Sáhláj már régóta ismerős az amerikai hatóságok előtt: ő tervelte ki a 2007. január 20-án, az iraki Karbalában végrehajtott gerillatámadást, amelyben öt amerikai katona hősi halált halt, hárman megsebesültek.

Árbábszáj, Sákuri, Sáhláj, valamint két további ember – Kászem Szolejmáni és Hámid Abdollahi, mindketten az al-Kudsz tisztjei – volt részese az összeesküvésnek, valamint a DEA fizetett informátora, akit az irániak az egyik nagy mexikói drogmaffia emberének hittek, és akinek másfélmillió dollárt ajánlottak a szaúdi nagykövet felrobbantásáért; ebből százezer dollár előleget át is utaltak, hogy szándékuk komolyságát jelezzék.

A megrendelők nem ragaszkodtak a nagykövet elleni bombamerénylethez, a rögzített telefonbeszélgetések tanúsága szerint azt állították, nekik mindegy, milyen módon végeznek a diplomatával, válasszák azt a módszert, amelyik a legegyszerűbb. Az összeesküvés végül az étteremre koncentrált, s Arbábsziár azt mondta megbízóinak, jobb lenne, ha egyedül csak al-Dzsubeírt ölnék meg, „de néha, tudják, nincs az embernek más választása”. Ezzel arra utalt, hogy a nagykövettel együtt akár száz-százötven ember – köztük amerikai politikusok, más országok diplomatái, és számos ártatlan ember – is meghalhat a merényletben, de, mint mondta, ez „nem probléma”, „nem egy nagy ügy”. Iráni megbízói nem emeltek kifogást a „járulékos kár” ellen.

Az iráni és a szaúdi államfő, kéz a kézben. Hadüzenettel ér fel az összeesküvés

Arbábsziárt szeptember 29-én tartóztatták le a New York-i Kennedy repülőtéren, és múlt csütörtökön jelent meg először a bíróság előtt, amely kizárta az óvadék ellenébeni szabadlábra helyezés lehetőségét. Amennyiben bűnösnek találják, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélhetik.

Az al-Kudsz a nagykövet meggyilkolásán kívül további nagyszabású terrorcselekményeket is előjegyzésbe vett, tervezték többek közt a washingtoni és a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség felrobbantását is; erről részleteket egyelőre nem közöltek.

Irán alaptalannak, nevetséges, gyermekded kitalációnak nevezte az ügyet. A Kongresszus ennél valamivel komolyabban veszi a történteket: Michael McCaul republikánus képviselő (balra) például úgy fogalmazott, ha valóban Irán állt az összeesküvés mögött, úgy háborús cselekményt követett el nem csak Szaúd-Arábia és Izrael, de az Egyesült Államok ellen is. Mike Rogers, a Ház hírszerzési bizottságának elnöke úgy vélekedett, „Irán veszedelmes új vizekre evezett”.

A célpont, a 49 éves Ádel al-Dzsubeir nagykövet Washingtonban és Texasban végezte tanulmányait; 1987 óta diplomata. Egy hónappal 9/11 után küldték Amerikába, hogy segítse a megtépázott szaúdi imázs helyreállítását. 2007-ben nevezték ki nagykövetnek. Nemrég szivárgott ki, hogy Abdullah szaúdi király magánlevelét kézbesítette Obamának; a hír idején még csak találgatni lehetett, mi állt abban a levélben, ma már valószínűsíthető, hogy az összeesküvéssel kapcsolatos információkról lehetett benne szó.

Szukoti bónuszkérdésünk: ki lehet az összeesküvés mögött álló ötletgazda?

Na, ki mellé nem akarnak odaállni?...

Ahmedinedzsád viszonya a világ többi vezetőjével... A képért Singer Juli olvasónknak tartozunk köszönettel.

Nem hagyták indulni az iráni srácot az izraeli ellen

Nem versenyzett együtt izraeli riválisával, inkább visszalépett a 100 méteres férfi mellúszás előfutamától az iráni Mohammad Alirezaei, olvasom az olimpia.hu-n. Megfigyelők szerint az úszót a teheráni rendőrállam urai nem engedték elindulni.

Az iráni hírügynökség beszámolója szerint az ország olimpiai bizottsága (INOC) engedélyezte a sportoló részvételét, miután Alirezaei (a képen) az egyes, izraeli vetélytársa, Tom Beeri pedig a hetes pályán indult volna, ezért a két úszó az INOC szerint nem közvetlenül csapott volna össze egymással.

Alirezaei azonban közvetlenül a rajt előtt betegségre hivatkozva visszalépett. Az 1979-es iszlám forradalom óta iráni és izraeli sportolók semmilyen sportágban nem mérték össze tudásukat és nem léptek pályára egymás ellen.

Ha nem Tisa beÁv - röhejes lenne.