Még élünk

Üdv mindenkinek! Bocs a hosszú pauzáért. Nem történt semmi drámai, csak a blogszerző körül lendültek valamelyest mozgásba a dolgok, ami nem ártott.

A Miért Cion? folytatódik, hogy válaszoljak egy kissé hisztérikus, ám kedves olvasó nekem szegezett kérdésére. Igaz, naponként, kétnaponként egy ideig ne várjatok bejegyzéseket, de mindent megteszek azért, hogy időnként megnyilvánuljak. Ha másként nem, a hétvégi jó hír rovattal, azt sokan szerették.

Volt egy szavazás, mindenki kattinthatott, ki mit szeretne itt olvasni, több lehetőséget is meg lehetett jelölni. Fej fej mellett végzett a történelmi elemzések (a blog erőssége) és az aktuálpolitika, harmadik lett az alijabeszámoló kategória (folynak a tárgyalások egy nemrég alijázott hölggyel, ha nem jön össze a dolog, akkor az én beszámolómat olvashatjátok majd folytatásokban), a negyedik helyre kerül a másik erősség, a véleményformáló publicisztika. Kevesebben kíváncsiak mai izraeli bulvárra és iszlámra; a két sereghajtó pedig a vallás és a holokauszt lett – persze azért is fogtok kapni mind a kettőből, elvégre a vallás mindennek az alapja, ami pedig a holokausztot illeti, idén ötven éve, hogy kivégezték Eichmannt, olvashattátok itt, hogy konferencia is lesz Pesten, úgyhogy ezt a témát nem kerülhetjük meg.

Írtam, hogy a blog szerzőket keres. Ez most is áll, sajnos ezekben az időkben – némi túlzással – a válság előtti pénz negyedéért négyszeresen kell megdolgozni. Két könyv között vagyok, amellett munkám most nem annyira a Közel-Kelethez, inkább Amerikához köt. Voltak jelentkezők, de ki nem ér rá, kinek meg, mint kiderült, más elképzelései vannak, amiket ebben a blogban nem tud megvalósítani.

Bizonyára mindenki hallotta már, hogy megújult és a magyarországi sajtó megzabolázási kísérletei miatt különleges hangsúlyt kapott napjainkban az Egyesült Államok-beli szerverről működő, lepukkadt pornófőszerkesztők regulázásainak fittyet hányó Amerikai Népszava, amelynek különösen a hazai – tehát a Nagy Tesóval foglalkozó – rovatára hívom fel mindenki becses figyelmét, még véletlenül sem azért, mert nem elhanyagolható módon működöm közre szerkesztésében. Balra láthatjátok a logót, amiről ezentúl közvetlenül a Nagy Tesó-rovatra kattanhattok; fogadjátok szeretettel, de az Amerikai Népszava többi rovatát se hanyagoljátok, olvassátok, ajánljátok, érdemes. A kommentelési lehetőségek még döcögnek, mert persze teli van trollal, de remélhetőleg a közeljövőben megoldják a moderálást is.

Lesz blog, lesz könyv is, lesz minden. Legyetek türelemmel.

Zsidó női misztikum, lírában

Örvendetes, hogy szaporodnak a zsidó blogok, csak a minap két újabbra is bukkantam, ráadásul olyanokra, amelyek hozzám hasonlóan elsősorban érzelmi oldalról állnak hozzá a zsidóság ügyéhez és Izraelhez. Most azonban egy másik jelenségről, Levana blogbejegyzéseiről szeretnék írni – néhány napja láthatjátok, hogy a baloldalról oda lehet kattintani, de biztos, ami biztos, jöjjön egy rövid beköszöntő, mert megéri.

Anno, a gengszterváltással azért sok minden szabad lett, hála Istennek: a könyvkiadás is. Aminek lett jó meg rossz oldala. Bezúdult minden, ami évtizedekig ki volt rekesztve, köztük egész műfajok, így a new age is – értem ez alatt a mindenféle világmegváltó eszmét, és mindent, ami valahol „para”. A tömegtermelt cikkek java általában szemét, nincs ez másként a könyvkiadás terén sem. A new age cuccok kezdetén megírtak és lefordítottak sok mindent, ami szép volt, okos volt, érték volt. És miután a szekér ment, jó magyar szokás szerint erre állt rá boldog és boldogtalan, míg tönkre nem tették. Ma raklapszám áll a new age a könyvesboltokban, a zöme már mit sem ér, általában nők veszegetik a lelki egyensúlyukhoz, a férfiak tojnak ilyesmire, azok beverik a vodkát a sörrel, és helyre van kattintva a lelki egyensúly. De aki megvett eddig kétszáz darab „ez ott Erikát”, az megveszi a kétszázegyediket is. Nagy nehezen.

Ez ott Erika zsidó témában is jelent meg szép számmal, de azért ezt a területet mégsem tudták annyira hazavágni, mint más misztikumot. Ehhez nem csak érteni kell (márpedig a new age-esek némi lelki masztin kívül nem sok dologhoz értenek), de át is kell tudni érezni, amit csinálsz. Lehet, hogy a new age-rajongó kötelességszerűen megvette Árje Káplánnak az Ábrahám könyvéhez írott monográfiáját, elolvasni viszont nem nagyon tudta, mert nem volt meg hozzá az előképzettsége.

Az Egyesült Államokban már évek óta hatalmas a piaca a női ortodox irodalomnak, és egyáltalán ne csak a kóser szakácskönyvekre tessék gondolni, és ne is csak a parókával, a zárt nyakú blúzokkal és a lapos sarkú cipőkkel foglalkozó szakirodalomra. A zsidó női lélek épp így külön szakma és szakterület, csak igazi odaadással működtethető, és az értő közönség figyelme ugyanazt teszi vele, mint víz a virággal: kibontakoztatja.

Mainapság örvendetes verseny folyik a magyar-zsidó honlapok terén is, és a netezők a minap megállapíthatták, hogy a Chabad, amelytől sohasem állt távol a média profi kezelése, most igazi nagyágyúra tett szert, olyasvalamire, ami a többieknek még nincs: profi női bloggerre, aki elképesztő biztonsággal kezeli az ortodox vallásos hátteret, ráadásul a magyar irodalmi tudás is a kisujjában van, lénye pedig a zsidó nő álomprofilja. Mindez egyesül Levanánál egyfajta utánozhatatlan, lírai, derűs, női zsidó misztikummá, amely röpke néhány bejegyzéssel rajongótábort kanyarított magának. A Chabad el is különítette a többi, jobbára politizáló blogbejegyzéstől, és Hanna Női Blog címmel külön rovatot hozott létre, amit már az eddigi teljesítmény is nyilvánvalóan indokolt. Megannyi gondosan csiszolt, bájos igazgyönggyel találkozhatni ott, a Mehicá (a zsinagógában a női szakaszt elválasztó függöny) mögött.

Minden hölgyet arra biztathatunk csak: ha megunta itt a politikát, fáradjon át a http://www.zsido.com/ site-ra és kattintson baloldalt a Hanna Női Blogra. Nem fog csalódni.

Persze a férfiak sincsenek kitiltva.

Amikor a blogger jubilál...

Azt hiszem, keveseknek adatik meg, hogy azzal keressék a pénzüket, amit szeretnek. Nekem megadatott. Ideje, hogy aki nem tudta, most megtudja: ha elhanyagolom pár napra a blogot és vele titeket, annak az az oka, hogy könyveket fordítok angolból, ugyanis ebből élek 2001 tavasza óta.

Számvetést készítettem az elmúlt hét évről, amelynek igen jelentős része számítógép előtt telt (eddig két billentyűzetet és egy laptopot tettem taccsra, a második laptop is folyamatban van). Kiderült, hogy jubilálok. Negyedórája fejeztem be az ötvenedik kötet fordítását (Ryder Windham: Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag. Új könyv új fordítása, tehát akinek megvan a régi, annak is érdemes lesz megvennie); ehhez jön még tíz saját kötet, amiből nyolc megjelent, egyet a másik blogomon olvashattok (http://www.orokrangado.blogspot.com/), egyet meg, ha minden igaz, rövidesen ugyancsak felteszek a netre.



Osztottam-szoroztam, és az jött ki, hogy ebben a hét évben tizenhárom kiadónak negyvenhárom angolszász szerzőtől fordítottam, plusz a saját köteteimet is írtam - átlagban negyvenkét naponta követve el egy könyvet (emellett még tizenhat hónapot dolgoztam újságíróként is ebben az időszakban, amellett elváltam, megnősültem, megszületett a harmadik fiam, a napokban meg költözünk, úgyhogy nem mondom, volt meg van gondom). Valójában azonban, ha leszámítjuk a szombatokat, az ünnepeket, az ellógott hétköznapokat, a betegségeket és a külföldi utakat, gyakorlatilag havonta jött ki egy könyvem.

A munka továbbra is gyilkos iramban folytatódik, hiszen máris két újabb megrendelés van az íróasztalomon, de megígérem, a blogot sem hanyagolom jobban, mint eddig bármikor, és azon leszek, hogy heti átlagban a két-három poszt meglegyen, ahogyan azért legtöbbnyire eddig is megvolt - ebben nagy segítségemre voltak vendégbloggereim, Konrad, Levana és Gabi. Köszönet nekik; köszönet a blogot szemléző zsidonegyed.com fáradhatatlan Seres Attilájának, aki nélkül a látogatottságunk nem lenne akkora; és mindannyiótoknak, akik rendszeresen idekattintotok, hogy megtudjátok: miért Cion?

Terjesszétek a blog hírét, és kattintsatok szorgalmasan továbbra is.