Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: labdarúgás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: labdarúgás. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 11., szerda

Izrael-Magyarország 1:0

Ma este barátságos felkészülési mérkőzésen méri össze erejét a Ramat Gan-i Nemzeti Stadionban Kastan Dror és Erwin Koeman legénysége.

A magyarországi futballhuligánok mindent megtettek a hangulatkeltésért és a rendőrség ma esti fokozott munkába állításáért: a Madách téren kivetítős botránycsinálást rendeztek. Erős északnyugati szél fúj, reméljük, jó alaposan felöltöznek valamennyien.

Az időjárás kegyetlenül ronda Izraelben, és ez mindenképp inkább a vendégeknek kedvez, akik második edzésüket is megtartották a helyszínen. Koeman bizakodó: „A tavalyi következetes és nagyon fegyelmezett munka már hozott biztató eredményeket, amelyeknek köszönhető a korábbit felülmúló a várakozás velünk szemben, de emiatt senkinek nem változhat a mentalitása, a hozzáállása. Bármi előfordulhat a csoportunkban. A mostani, Izrael elleni mérkőzés azért fontos, mert a legközelebbi tétmeccset az albánokkal játsszuk, s nekik hasonló a stílusuk”, nyilatkozta a szövetségi kapitány. A világranglista 43. helyén lévő magyar nemzeti tizenegy a következő összeállításban kezd: Fülöp - Szélesi, Juhász, Vanczák, Bodor – Vadócz, Gera, Hajnal, Huszti, Dzsudzsák - Torghelle. (Mint hétfőn kiderült, Vaskó Tamást klubja, az Avellino szabályellenesen nem engedte el, s emiatt a Magyar Labdarúgó Szövetség tiltakozott az olasz klubnál is meg a FIFÁ-nál is – de hiába, Vaskó ettől még nem utazhatott.)

A papírforma szerint a jelenleg a világranglista 19. helyén tanyázó izraeli válogatott az esélyesebb, pláne otthon – noha kétséges, sikerül-e a közönségnek a szeles-viharos időjárásban megteremteni Ramat Ganban a hagyományosan pokoli katlanhangulatot. Egyelőre nem tolonganak. Összeállítás: Dudu Ávát, Joav Zsiv, Avi Sztrol, Tal Ben Chaim, Dedei Ben Daja, Joszi Benájun, Gál Alberman, Omer Golán, Szelim Toama, Ben Sahar, Roberto Colautti. Izrael a 2010-es VB-selejtezőkön csoportjában a második, továbbjutást jelentő helyen áll Görögország mögött. Legismertebb játékosa a Liverpool csillaga, Joszi Benájun (a képen).

Kommentjeiteket várjuk, jó szurkolást!

***

Gyengusz, tízezer körüli közönség Ramat Ganban. A magyar kommentárorok meglehetősen magabiztosan magyar győzelmet jósolnak; ők a szakemberek, nyilván tudják, mit beszélnek. A csapatok felsorkoztak a himnuszokhoz.

***

A Madách téri cirkusz elmarad - a söpredék az időjárásra hivatkozik, de valszeg senki nem óhajtott a szervezőknek egy ezrest leszurkolni azért, hogy az utcán fagyoskodva nézze azt, amit otthon, a meleg lakásban kényelmesen végigszurkolhat

A Hatikvát egy csengő hangú kissrác énekelte el, megható volt.

Hát akkor: hajrá.

***

Az első tíz perc különösebb esemény nélkül telik el, eltekintve egy izraeli sárgától. A hazaiak a fontos görög meccs előtt láthatóan nem kívánnak sérülést kockáztatni, egy-egy kontrában azonban meg-megvillan az a bizonyos "skorpiós" robbanékonyság.

***

A huszadik percben az első komolyabb helyzet Colautti előtt. :-)

***

Az izraeli kapunál Dzsudzsák veszélyeztetett, de hát... Mit mondjak: nem rágjuk le a körmünket. Oké, az előkészületi mérkőzések sohasem a szép pillanatokról szólnak, de ami most Ramat Ganban folyik, az - színvonaltalan. A közönség önmagát szórakoztatja. Most például a magyarok kellemesen ellabdázgatnak a saját térfelükön, és az izraelieknek eszük ágában sincs zavarni őket.

***

Most akadt dolga Ávátnak. De izraeli szabadrúgás jön...

Veszélytelen.

Az első félidő vége felé mintha a magyar csapat bátorodott volna fel jobban, többet van a bogyó izraeli térfélen.

***

Az első igazi futball-jelenet. Benájun megmutatta, mit tud - nagyot kavart Colauttival, nem is értem, hogy nem varrták be. Pedig megfelelő lélektani pillanat lett volna így, az első félidő lefújása előtt.

***

Szünet, most végre betehetem az alkalmatlankodó kétévest a kádba. Mit mondjak? Őt sem kötötte le!

***

Durva magyar szabálytalansággal és izraeli szabadrúgással folytatódik a második félidő. Toama nagy lövését szépen védi a magyar kapus!

Hát a palesztin srác majdnem bevarrta az izraeli gólt...

***

Lényegesen jobb a második félidő, mint az átaludt első. A kommentátor magyar győzelemről ábrándozik; az izraeliek közben rájöttek, hogy ciki lenne kikapni ettől a magyar csapattól. Toamát lehozzák, Buzaglo jön helyette.

***

Egy beszorulóban lévő izraeli csapat. EZ GÁZ!

***

Dzsudzsákot lecserélik, most Izrael kezdi nyomni a magyar kaput. Ideje volt.

***

Ehhez képest NAGYON MELEG HELYZET a hazai kapu előtt!

***

Na, csak nem lesz már gól nélküli döntetlen. Colautti összehozza, Benájun bevarrja!

1:0

***

Belül az utolsó öt percben, Torghelle-ék elkeseredetten próbálkoznak, jó lesz vigyázni!

***

Nos, a futballt gólra játsszák, s noha a végére akadtak izgalmak, Izrael - pontosan annyit adva ki magából, ami ennek a magyar csapatnak a legyőzéséhez kellett - otthon tartotta a három pontot.

2009. február 5., csütörtök

Izrael-Magyarország: interaktív netközvetítés

A választások után egy nappal, szerda este lesz Ramat Ganban az Izrael-Magyarország barátságos mérkőzés. Aki az Indexen szokta nézni a percről percre történő írásos közvetítéseket, az nagyjából tudja, miről van szó. Ilyesmire készülünk mi is, azzal a különbséggel, hogy a kommentjeitek is a főcikkbe fognak bekerülni - már ha normális hozzászólásról van szó, és nem gázkamrázásról meg auschwitzozásról. Nem csak a futballhoz értők kommentelhetnek természetesen, hiszen én sem értek hozzá, hanem mindenki, aki akar és akinek van szerda este ideje ilyesmire. Aki névtelenül akar írni, természetesen lehet, de sírva könyörgöm, bökjetek már oda valami fantom-aláírást, hogy Csókol anyád Boris, vagy Onániai Vilmos, vagy ilyeneket. Egyébként itt a nagy alkalom arra is, hogy mindenki megvallja, kinek drukkol... :-) Na, hajrá. Csak keményen, mint a Rolling Stones!

2009. január 30., péntek

Február 11: Izrael-Magyarország

Egy gyorsposzt így szombat bejövetele előtt: náciék már csinálják az arénát, hogy a magyar csapat ne utazzon Izraelbe játszani, merthogy kva-kvarak-kva. Remélem, nem lesz foganatja, és a meccs annak rendje-módja szerint lezajlik; arra is kíváncsi leszek, hogy a futballhuligánoknak mekkora pofájuk lesz a Ramat Gan-i stadionban (jobbra a képen), egyáltalán: hányan merik kikísérni a csapatot. A meccset a Sport1 közvetíti élőben délután fél hattól, aztán késő este a Sport2 megismétli azok kedvéért, akik nem értek haza idejében. Mostantól még egy szavazólapot találtok lejjebb, lehet tippelni az eredményre. Gut sábesz, sáb'sálom mindenkinek. Szavazzatok majd.

2008. október 12., vasárnap

Talán most újra kijutunk a vébére?

Hát igen… Izrael, finoman szólva, nem futball-nagyhatalom. A kilencvenes évek közepe óta kísérgetem figyelemmel a csapatot. Noha voltak bíztató pillanatok, az izraeli nemzeti tizenegy igazából mindig is lelkes amatőr gárda volt. Ámbár: az utolsó években mintha megindult volna a profizmus felé tartó lassú, de biztos fejlődés – ha ugyan nem csak én szeretném beléjük látni. Még az sem kizárt, hogy 2010-ben ott lesznek Dél-Afrikában. Míg korábban sorozatban nehézsúlyú ellenfeleket kaptak a selejtezőcsoportban – franciákat, angolokat, horvátokat, spanyolokat –, most valamivel könnyebb a dolguk.

Most, a hétvégén játszott VB-selejtezőt Izrael idegenben, Luxemburgban, és pocsék első félidő után annak rendje és módja szerint két vállra fektette a világ leggazdagabb országának hótthaloványos válogatottját, ami, mióta csak az eszemet tudom, pofozógépként használatos a nemzetközi focivilágban, akárcsak Málta, a Faroer-szigetek, Lichtenstein vagy San Marino. Ezzel továbbra is második az ezúttal viszonylag könnyű csoportban Görögország mögött, Svájc, Lettország, Luxemburg és Moldova előtt. A neheze azonban még bőven hátra van. A fiúk odahaza 2:2-t csináltak Svájccal, idegenben 2:1-re verték Moldovát és 3:1-re Luxemburgot, de még egyszer sem találkoztak a négy évvel ezelőtti Európa-bajnoki címre ugyan érdemtelen, de gyengének azért mégsem mondható görög csapattal, és a lettekkel sem – náluk, Rigában amúgy 15-én mutatkoznak be, tehát most szerdán. Nagyon észnél kell lenni, a hazai mérkőzéseken mindenképp otthon kell tartani a három pontot, a lettek szerdai legyőzése is szinte kötelező, és jó volna pontot rabolni Athénban.

***

Izrael sok mindennel dicsekedhet, a focijával azonban nem – holott ez az intézmény is, mint annyi más, messze megelőzte az állam megalapítását. Az arabság előszeretettel hivatkozik arra, hogy már a harmincas években is létezett „palesztin válogatott” – csak épp azt nem teszik hozzá, hogy ez az első embertől az utolsóig Erec Jiszráél-i zsidókból állt.

A Palesztinai Labdarúgó Szövetség 1928-ban jött létre, az akkor már tizenhat éve létező Makkábi cionista sportegyesület kezdeményezésére, s rá egy évre, az arab pogromok gyászos emlékezetű 1929. esztendejében lett a FIFA teljes jogú tagja. A FIFA akkori szabályzata kimondta, hogy a tagszervezetnek az illető ország vagy terület teljes lakosságát reprezentálnia kell, úgyhogy a tizenöt tagú vezetőségbe muszáj volt egy arab tagot is delegálni az első időkre.

Az 1930-ban megrendezett első világbajnokságon még nem indultak, négy évvel később viszont már neveztek, és egyben lejátszották az első hivatalos nemzetközi mérkőzésüket, ami egyben selejtező is volt, Egyiptom csapatával a brit hadsereg kairói pályáján. A Hatikvát játszották… Lévén szó történelmi jelentőségű mérkőzésről, álljon itt az angol Stanley Wells által vezetett, 1934. március 16-án lejátszott meccs egy-két adata: az összecsapásra tizenháromezer ember volt kíváncsi, és a „palesztin” – helyesebben: Erec Jiszráél-i – válogatott a következő összeállításban lépett pályára: Willi Berger – Avraham Reznik, Pinhász Fiedler – Zálmán Friedmann „Dzampa”, Gedáljáhu Fuchs, Jochánán Szukenik – Amnon Harlap, Peri Krausz, Paul Kesztenbaum, Cháim Reich és Avraham Nudelman, aki egyébként a világtörténelem első és ennek a mérkőzésnek az egyetlen zsidó gólját lőtte. A válogatottnak akkor még egyetlen tagja sem volt szabre, és a szövetségi kapitány, Simon Ratner – „Lumek” – is Lengyelországból alijázott. Az eredményt szívesen elhagynám, de hát úgyis utána lehet keresni az interneten, úgyhogy inkább innen tudjátok meg, mint máshonnan :-) – szóval, Erec Jiszráél hét-egyre húzta ki a gyufát a skót James McRea által irányított egyiptomi legénységtől.

Palesztina/Erec Jiszráél odahaza, a visszavágón is kikapott Egyiptomtól, igaz, már csak 4:1-re. A Ramat Gan-i Nemzeti Stadion még nem létezett (maga Ramat Gan is csak tizenhárom éve); ezt a derbit a Hápoél tel-avivi pályáján rendezték meg. A gólt Szukenik lőtte. Az egyiptomiak gyengébb teljesítményét valószínűleg az okozta, hogy a második félidőt sérülés miatt tíz emberrel játszották végig.

Az 1938-as világbajnokságra a görögöket kapta a csapat, ki is kapott tőlük mindkét meccsen. A vébéknek ezzel egy időre befellegzett; a következő évben, ha nem is futball-nagyhatalmak, olyan kontinensviadal-sorozatot rendeztek, amely hosszú időre betett mindenféle komolyabb sporteseménynek. Barátságos meccseket azonban még egy ideig játszottak. A zsidó válogatott 1940 tavaszán 5:1-re igázta Tel-Avivban Libanont, s ez volt az első győzelem. A csapat többé nem játszott Palesztina néven (gázai arabok a mai napig játszanak, az óceániai selejtezőben most szaladtak bele egy méretes zakóba Szingapúrral szemben, de az övék egy másik történet – nem a mi történetünk).

Az 1948 májusában megszületett állam nemzeti tizenegye még abban az évben, szeptember 26-án lejátszotta első hivatalos nemzetközi meccsét Izraelként, a vendég a Nagy Testvér, az Egyesült Államok csapata volt, amely 3:1-re diadalmaskodott. Az immár nem Palesztinai, hanem Izraeli Labdarúgó Szövetség FIFA-tag lett, és szinte egyidőben megkezdődött a méltatlan huzavona, hová osszák be az országot. Földrajzi fekvésének megfelelően Ázsiába osztották, ami bonyodalmakkal járt, mivel az ottani országok jelentős része nem volt hajlandó pályára lépni velük. A csapat irányítása ebben a hőskorban „az osztrák Alois Hess” kezében volt – azazhogy ördögöt, naná, hogy magyar volt a Hess Lajos, és naná, hogy az MTK-ban adta elő, csak később elosztrákosították a foci-annalesek, akárcsak a cionista annalesek Herzl Tivadart. Az MTK-s vonal később is felbukkan: Mándi Gyula, a húszas-harmincas évek legendás játékosa némi megszakítással 1959 és 1964 között vezényelte a szentföldi gárdát: az utolsó évében Izrael kapta meg az Ázsia Nemzetek Kupája rendezési jogát, és meg is nyerte a tornát. Ő van a képen balra fent, a Gyula bácsi.

1968-ban a csapat először jutott ki az olimpiára, és a negyeddöntőig jutott, ahol Bulgáriával szemben vérzett el. Biztató fejlemény volt, hogy nagytornán mérettették meg magukat, és 1970-ben be is verekedték magukat a világbajnokságra. Kutya nehéz csoportot kaptak, a későbbi döntős olaszokat, a kétszeres világbajnok Uruguayt (idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a kapusukat furamód Mazurkiewicznek hívták), meg az akkor még másodhegedűs svédeket. Az uruk 2:0-ra verték őket, az olaszokkal 0:0-ás, a svédekkel pedig 1:1-es egált játszottak, ami vb-újonctól föltétlenül dicséretes teljesítmény volt. Az első vébégólt a Szocsiban született Mordechái Spiegler varrta be a svédeknek. Spiegler, aki ma már hatvannégy éves, a mai napig gólkirálya a csapatnak: harminckétszer sikerült a bogyót az ellenfél hálójába csempésznie. Két ponttal, de emelt fővel távozhatott a csapat (jobbra fent) Mexikóból.

1976-ban még kijutottak a montreáli olimpiára, ahol – ismét a negyeddöntőben – a brazilok állították meg őket. Azután hosszú, néma csend. Jöttek és mentek az izraeli, angol, szerb, dán szövetségi kapitányok, s kétévente jöttek és mentek a remények az EB- és VB-selejtezőkön. Részben talán a páriaszerep is belejátszott ebbe: miután a csapat helyzete elviselhetetlen volt, Izrael kilépett az ázsiai fociszövetségből, és sokáig a levegőben lógott. Az 1982-es selejtezőket európai csapatok ellen játszotta, a következő két világtornára pedig az óceániai ágból próbált bejutni. 1990-ben pótselejtezőt játszott Kolumbiával. Ha megnyeri, eljut az olasz vébére – de nem nyerte meg (0:1, 0:0). (A baloldali képen frissebb jelenet: a luxemburgi Mario Mutsch díszkíséretet ad Szálim Toamának.)

Az izraeli klubcsapatok 1991-től mérhették össze az erejüket európai klubokkal, egy év múlva pedig már ugyanitt játszhatták a vébéselejtezőket (sokan felkapták a fejüket, amikor 1992-ben 3:2-re verték a franciákat – Párizsban). 1994-ben kapták meg végre a teljes UEFA-tagságot, s a hányattatás ezzel véget ért. A 2006-os vébé selejtezőin nem szerepeltek rosszul, de csak a harmadikak lettek a franciák és a svájciak mögött, dacára annak, hogy tíz meccsen át veretlenek voltak (négy győzelem, hat döntetlen). Ami pedig az idei EB-t illeti: a csoportban harmadikok lettek a horvátok és az oroszok mögött, így erről is lemaradtak, de a Horvátországgal szembeni szenzációs otthoni meccs (3:4) volt az első vereség tizenhárom meccs után. Be nem jutottak, de a világranglistán jelentősen előreléptek.

***

Van miért szorítani szerdán. Reméljük, lesz miért örülni is, és azon leszünk, hogy figyelemmel kísérjük itt a csapat teljesítményét.